Az expedíció 2009 óta végez ásatásokat a predinasztikus korszak fontos településén, az ókori Per-Nehenben (Hierakónpolisz, mai Kóm el-Ahmar). A Nílus keleti partján lévő lelőhelyen eddig számos sziklasírt tártak fel, amelyek a korabeli elit számára szolgáltak végső nyughelyül. A régészeti helyszín egyik nevezetessége Nehbet, az istenek erejét megtestesítő keselyűistennőnek dedikált szentély, amely a ptolemaioszi korban épült - olvasható az Al Ahram angol nyelvű változatának online kiadásában, valamint a Luxor Times honlapján.

A 21,7 centiméteres, fej nélküli torzó egy körülbelül 70 centiméteres homokkőszobor töredéke, "személyazonosságát" az uralkodó kartusa alapján állapították meg. Szahuré Nebhau fáraó az V. dinasztia második királya, aki a Kr.e. 25. században (Kr.e. 2491-2477) irányította Egyiptomot. Uralkodása alatt Egyiptom kereskedelmi kapcsolatokat létesített levantei partvidékkel, s több expedíciót indított a mai Libanon területére, ahonnan cédrusfát importált. Szahuré utasítására szervezték az első ismert expedíciót Punt rejtélyes földjére. Az ókori egyiptomi feljegyzésekben szereplő távoli vidék a Vörös-tenger partján, vélhetően a mai Szomália, Dzsibuti, vagy Eritrea területén helyezkedhetett el.

Mamdúh Mohamed Güd ed-Damáti műemlékvédelmi miniszter rendkívülinek nevezte a leletet, hiszen eddig Szahuré fáraónak csupán két szobra került napvilágra - az egyik a New York-i Metropolitán Múzeumban, a másik a kairói Egyiptomi Múzeumban látható.

(MTI)