Kincsem, a verhetetlen csodakanca születésének 140. évfordulójára ismét megjelent Dr. Fehér Dezső címzetes egyetemi tanár munkája, a Legendás Kincsem. A 2014 telén kiadott, frissített kötetet a 17. Blaskovich Napok nyitó rendezvényeként mutatják be a tápiószelei Blaskovich Múzeumban, amely Magyarország egyetlen épségben megmaradt köznemesi kúriamúzeuma.

A 19. század utolsó harmadától kezdve telivér lótenyésztéséről lett híres a Blaskovich família, elsősorban a tápiószentmártoni uradalom. Blaskovich Ernő (1843-1911) Tápiószentmártonban 1863-ban családi ménest alapított. A sok kiváló ló között 1874-ben itt született egyik angol telivér kancája, Kincsem, akinek neve fogalommá vált. 1876-tól négy éven át 54 versenyen indult és 54 győzelmet aratott, s ezzel az eredménnyel világhírt hozott tenyésztőjének, a Blaskovich névnek és a magyar telivér tenyésztésnek.

Az ebeczki Blaskovich család tagjai azon kevés jómódú köznemesi famíliák közé tartoztak, akik támogatták gróf Széchenyi Istvánt a lóversenyzés magyarországi meghonosításában, az angol játék magyar gyepen történő bevezetésében. Blaskovich József, Ernő nagyapjának (1772-1847 k.) és fiának, Bertalanak nevét 1827-ben a Pesti Gyep aláírói között olvashattuk.

A tápiószentmártoni ménes volt Magyarország legrégibb magánménese, amelyben 1864-től kezdődően 80 évjáratot neveltek fel. Nemzetközi méneskönyvi rekord ez és a világon máig sincs arra példa, hogy valaki a teljes állományt sok generáción át, egy kancára visszamenőleg ugyanazon a helyen neveljen.

Tápiószentmárton, ahol Kincsem, a csodakanca és a magyar telivértenyésztés legjobbjai is nevelkedtek ezért különleges a magyar lovassport, gazdaság- és kultúrtörténet szempontjából.