A rovarok utódgondozásának legkorábbi ismert bizonyítékát fedezte fel egy 100 millió éves borostyánkőben egy nemzetközi kutatócsoport, amely tanulmányát az eLife című folyóiratban tette közzé.

A vizsgálatokban a Kínai Tudományos Akadémia, a Bonni Egyetem, a Londoni Természettudományi Múzeum, a Sziléziai Egyetem és a Gdanski Egyetem paleontológusai vettek részt - olvasható a sci-news.com és a ScienceDaily hírportálokon.

Az őslénykutatók az alig 1 grammos, ellipszis alakú, átlátszó borostyánkőben - amely Mianmar északi részén, Kacsin tartományban került napvilágra - az Ortheziidae pajzstetűcsalád eddig ismeretlen fajának az egyedét fedezték fel. Ez az egyetlen, a mezozoikumból származó, ismert felnőtt nősténypajzstetű-kövület. Az eddigi legrégebbi, a rovarok utódgondozását bizonyító leletek 50 millió évesek.

Mint a vizsgálat során kiderült, a rovar viaszpajzsa alatt, a potrohán lévő petezsákban 60 pete, továbbá 6 frissen kikelt lárva volt. "Az utódgondozás e primitív formája hatékonynak bizonyult, hiszen megóvta a frissen kikelt lárvákat a kedvezőtlen időjárástól és a ragadozóktól mindaddig, míg saját viaszpajzsot nem növesztettek" - magyarázta a Kínai Tudományos Akadémia paleontológusa, hozzátéve, hogy az utódgondozás fontos szerepet játszhatott a pajzstetveknek a jura időszak végén vagy a krétakor legelején történő elterjedésében.

A fosszília a buddhista Föld-istennő és Jan Koteja (1932-2004) lengyel paleontológus tiszteletére a Wathondara kotejai nevet kapta.

"Páratlan leletről van szó, hiszen a nősténypajzstetvek fosszíliái egyébként is rendkívül ritkák, a 100 millió éves mianmari borostyán pedig az utódgondozás legkorábbi ismert példáját őrzi" - hangsúlyozta a kutatást irányító Po Vang (Bo Wang) professzor, a tanulmány vezető szerzője.

(MTI)