2024. április 26. péntek
Ervin
Beadási határidő: 2016.03.29.
Pályázhatnak: középiskolások számára
| Kiíró: |
Szent István Király Múzeum - Rendház
|
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
A Szent István Király Múzeum pályázatot hirdet Az Égből dühödt angyal dobolt - Székesfehérvári ezredek az I. világháborúban című időszaki kiállításához kapcsolódóan.
A tárcapályázat középiskolások számára szól, és előzménye a tavalyi Kortárs Művészeti Fesztiválon megrendezett kétnapos tárcaíró program. A pályázó középiskolások egy-egy korabeli eredeti (I. világháborús) székesfehérvári szöveg alapján, vagy szabadon választott témáról írnak saját rövid tárcanovellát. A legjobb írásokat a Szent István Király Múzeum könyvcsomagokkal jutalmazza, az első helyezett szöveg pedig megjelenik a Fejér Megyei Hírlap irodalmi rovatában, a Provinciában.
Beadási határidő: 2016. március 29.
A felhívásunk olyan Fejér megyei középiskolás diákok számár szól, akik éreznek magukban szépírói vagy újságírói tehetséget, és érdeklődnek a magyar, az európai és a székesfehérvári történelem iránt.
A pályázathoz kapcsolódóan szeretnénk föleleveníteni egy olyan szépírói-újságírói műfajt, amely komoly hagyománynak örvend a magyar irodalomban: a hírlapban közölt rövid novellák hagyományát. Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Szép Ernő és Krúdy Gyula egykori kedvelt műfaja legyen az alapja azoknak a rövid szövegeknek, amelyek a mai kor diákjainak szemével mutatják meg a száz évvel ezelőtti világ, és azon belül Magyarország, eseményeit.
A pályázatra rövid, 3000-4000 leütéses prózai szövegeket várunk.
Az I. világháború témakörén kívül szűkebb tematikai megkötés nincsen.
A szerző beleképzelheti magát egy fronton harcoló katona, egy hátországban maradt család, egy korabeli hírlapíró,
haditudósító szerepébe, vagy akár a napjainkból, 2016-ból is visszatekinthet és újraértelmezheti a száz évvel ezelőtti eseményeket.
Friss szemmel forduljunk egy régi írói műfajhoz és a közös európai múlt egy olyan darabjához, amit elfelejteni nem, de mai tudásunkkal újragondolni és feldolgozni mindig érdemes.
A pályázat beadási határideje: 2016. március 29.
A pályázatokat személyesen vagy postai úton a múzeum címére (Szent István Király Múzeum,
8000 Székesfehérvár, Fő utca 6.) vagy online a következő email címre várjuk:
czinkif@gmail.com
Jelige / tárgy: Tárcapályázat
A felkészüléshez természetesen hasznos megnézni a Szent István Király Múzeum időszaki kiállítását, ezen kívül pedig gondolatébresztőnek, kiindulópontnak ajánlunk néhány korabeli, rövid szöveget:
1. „Teljes egy hónapig játszottunk az északi harctér különböző helyein, néha délelőtt, délután is. Nem magunkról kell előbb szólnom, de nagyszerű katonáinkról, akik a lövészárokból jöttek végignézni az előadást. (...) Megtörtént, hogy ellenséges repülők kerültek fölénk. Ütegeink ágyútűzzel fogadták a repülőket, s a színészeknek, akik épp a kabaré-lőadáson finom kis tréfákat, kuplékat, szeriőz dalokat adtak elő, túl kellett kiabálni az ágyúk hangját. Én voltam kérem a konferanszié. (...) Csak a bakákat nem zavarta semmi a műélvezetben. Kacagtak, sírtak, tapsoltak.
Mi csak féltünk. Egy helyütt két kilométerre a fronttól egy erdőben játszottunk. Az előadás után egy nappal az orosz tüzérség gránátokkal tisztelte meg a fedezék-színházat. Megtehette volna egy nappal előbb, akkor nem igen tudnék most itt referálni a frontszínház viselt dolgairól.” (Bálint Béla bonviván beszámolója a frontszínház kalandjairól, 1917. május 4.)
2. „Aztán –hiába akkor szép a katona ha ékes – parádéra kapok egy kék blúzt és egy fekete-sárga vitézkötéses kék nadrágot, kapok köpenyt – hiszen szép, szép csak ne gondoltak volna öles emberekre, amikor ezeket a ruhákat varrták –kapok gewehrt (fegyvert), bajnétot (szuronyt), borjút (szögletes katonai bőr hátitáskát), miegymást, szóval pár perc alatt katona lesz a civilistából (művelt polgárból); hogy leteszem jó civil ruhámat, és felveszem az ormótlan kincstári ruhadarabokat, csak akkor jutok tudtára annak, hogy mekkorát változott helyzetem, eddig bírósági joggyakornok, szóval valaki voltam, most vége ennek, lett belőle utolsó közbaka(közlegény), egy senki.” (A 69-es Arató Jenő naplójából)
3. „Megjött az őszi eső! Fedél nélkül, sátor nélkül nedves földön feküsznek harcosaink a csatatéren fegyverrel a kezükben, hogy megvédjék édes hazánkat, és minket, kik itthon a puha ágyban védett fedél alatt várjuk a háború kimenetelét. (...) Asszonyok! Magyar anyák! Magyar leányok! főzzetek itthon lévő családjaitoknak egy tálétellel kevesebbet, mondjatok le minden nélkülözhető élvezeti cikkről, és ennek árán készítsetek meleg ruhákat. Tegyetek most félre pár hétig minden házi dolgot, és csak varrjatok, csak kössetek, hogy ne legyen egyetlen harcosunk se, akinek arca elborul a Hadsegélyező vonat távozása után...” (Székesfehérvári Hírlap, 1914. szeptember 20.)
Eredményhirdetés: április 13., szerda, 17.00
A tárcapályázat középiskolások számára szól, és előzménye a tavalyi Kortárs Művészeti Fesztiválon megrendezett kétnapos tárcaíró program. A pályázó középiskolások egy-egy korabeli eredeti (I. világháborús) székesfehérvári szöveg alapján, vagy szabadon választott témáról írnak saját rövid tárcanovellát. A legjobb írásokat a Szent István Király Múzeum könyvcsomagokkal jutalmazza, az első helyezett szöveg pedig megjelenik a Fejér Megyei Hírlap irodalmi rovatában, a Provinciában.
Beadási határidő: 2016. március 29.
A felhívásunk olyan Fejér megyei középiskolás diákok számár szól, akik éreznek magukban szépírói vagy újságírói tehetséget, és érdeklődnek a magyar, az európai és a székesfehérvári történelem iránt.
A pályázathoz kapcsolódóan szeretnénk föleleveníteni egy olyan szépírói-újságírói műfajt, amely komoly hagyománynak örvend a magyar irodalomban: a hírlapban közölt rövid novellák hagyományát. Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Szép Ernő és Krúdy Gyula egykori kedvelt műfaja legyen az alapja azoknak a rövid szövegeknek, amelyek a mai kor diákjainak szemével mutatják meg a száz évvel ezelőtti világ, és azon belül Magyarország, eseményeit.
A pályázatra rövid, 3000-4000 leütéses prózai szövegeket várunk.
Az I. világháború témakörén kívül szűkebb tematikai megkötés nincsen.
A szerző beleképzelheti magát egy fronton harcoló katona, egy hátországban maradt család, egy korabeli hírlapíró,
haditudósító szerepébe, vagy akár a napjainkból, 2016-ból is visszatekinthet és újraértelmezheti a száz évvel ezelőtti eseményeket.
Friss szemmel forduljunk egy régi írói műfajhoz és a közös európai múlt egy olyan darabjához, amit elfelejteni nem, de mai tudásunkkal újragondolni és feldolgozni mindig érdemes.
A pályázat beadási határideje: 2016. március 29.
A pályázatokat személyesen vagy postai úton a múzeum címére (Szent István Király Múzeum,
8000 Székesfehérvár, Fő utca 6.) vagy online a következő email címre várjuk:
czinkif@gmail.com
Jelige / tárgy: Tárcapályázat
A felkészüléshez természetesen hasznos megnézni a Szent István Király Múzeum időszaki kiállítását, ezen kívül pedig gondolatébresztőnek, kiindulópontnak ajánlunk néhány korabeli, rövid szöveget:
1. „Teljes egy hónapig játszottunk az északi harctér különböző helyein, néha délelőtt, délután is. Nem magunkról kell előbb szólnom, de nagyszerű katonáinkról, akik a lövészárokból jöttek végignézni az előadást. (...) Megtörtént, hogy ellenséges repülők kerültek fölénk. Ütegeink ágyútűzzel fogadták a repülőket, s a színészeknek, akik épp a kabaré-lőadáson finom kis tréfákat, kuplékat, szeriőz dalokat adtak elő, túl kellett kiabálni az ágyúk hangját. Én voltam kérem a konferanszié. (...) Csak a bakákat nem zavarta semmi a műélvezetben. Kacagtak, sírtak, tapsoltak.
Mi csak féltünk. Egy helyütt két kilométerre a fronttól egy erdőben játszottunk. Az előadás után egy nappal az orosz tüzérség gránátokkal tisztelte meg a fedezék-színházat. Megtehette volna egy nappal előbb, akkor nem igen tudnék most itt referálni a frontszínház viselt dolgairól.” (Bálint Béla bonviván beszámolója a frontszínház kalandjairól, 1917. május 4.)
2. „Aztán –hiába akkor szép a katona ha ékes – parádéra kapok egy kék blúzt és egy fekete-sárga vitézkötéses kék nadrágot, kapok köpenyt – hiszen szép, szép csak ne gondoltak volna öles emberekre, amikor ezeket a ruhákat varrták –kapok gewehrt (fegyvert), bajnétot (szuronyt), borjút (szögletes katonai bőr hátitáskát), miegymást, szóval pár perc alatt katona lesz a civilistából (művelt polgárból); hogy leteszem jó civil ruhámat, és felveszem az ormótlan kincstári ruhadarabokat, csak akkor jutok tudtára annak, hogy mekkorát változott helyzetem, eddig bírósági joggyakornok, szóval valaki voltam, most vége ennek, lett belőle utolsó közbaka(közlegény), egy senki.” (A 69-es Arató Jenő naplójából)
3. „Megjött az őszi eső! Fedél nélkül, sátor nélkül nedves földön feküsznek harcosaink a csatatéren fegyverrel a kezükben, hogy megvédjék édes hazánkat, és minket, kik itthon a puha ágyban védett fedél alatt várjuk a háború kimenetelét. (...) Asszonyok! Magyar anyák! Magyar leányok! főzzetek itthon lévő családjaitoknak egy tálétellel kevesebbet, mondjatok le minden nélkülözhető élvezeti cikkről, és ennek árán készítsetek meleg ruhákat. Tegyetek most félre pár hétig minden házi dolgot, és csak varrjatok, csak kössetek, hogy ne legyen egyetlen harcosunk se, akinek arca elborul a Hadsegélyező vonat távozása után...” (Székesfehérvári Hírlap, 1914. szeptember 20.)
Eredményhirdetés: április 13., szerda, 17.00
|
|
