Müller Miklós fotóművész a magyar szociofotó történetének egyik nagy alakja. 1913. április 18-án született Orosházán. Az elemi iskolát Orosházán, középiskolai tanulmányait Szegeden és Hódmezővásárhelyen végezte.

Nehéz körülmények között indult el pályája, de portréi hamar ismertté tették. Mégis a 30-as évek elején elfordult a megélhetést biztosító piktúrától. Művészi pályájának további állomásai a mélységes humánumról, az emberiség sorsáért való aggódó szemléletről tanúskodnak. A legáltalánosabb problémák foglalkoztatták: az emberiség létének kérdései, az esztelen pusztítástól való félelem és rettegés jelenik meg képein.

1917-18-ban a temesvári 61-es gyalogezreddel a doberdói fronton harcolt. 1918-19-ben a budapesti Iparművészeti Iskolában tanult tovább. 1919 őszén szüleihez ment, és Bécsben rendezte meg első kiállítását a háború nyomorúságairól 1920-ban. 1920-21 között a weimari Bauhaus növendéke, a fémműhelyben dolgozik, ahol elkészíti azokat a terveit és fémmunkáit, melyek máig az intézet első reprezentatív darabjai közé tartoznak. 1924-25-ben Nagyszebenben és Kolozsvárott lithografusként működik, fest és fotóz.