Bolmányi Ferenc a XX. századi magyar művészet egyik meghatározó egyénisége. 1904-ben született Léván. Békéscsabán járt gimnáziumba, majd Budapestre került a Képzőművészeti Főiskolára. Róna Józsefnél szobrászatot, Magyar Mannheimnél festészetet tanult. Tanulmányait abbahagyva Jugoszláviába ment, ahol megszakításokkal 1928-ig tartózkodott.

Nehéz körülmények között indult el pályája, de portréi hamar ismertté tették. Mégis a 30-as évek elején elfordult a megélhetést biztosító piktúrától. Művészi pályájának további állomásai a mélységes humánumról, az emberiség sorsáért való aggódó szemléletről tanúskodnak. A legáltalánosabb problémák foglalkoztatták: az emberiség létének kérdései, az esztelen pusztítástól való félelem és rettegés jelenik meg képein.

1933-ban keletkeztek a Fényváros-ciklus első képei, melyek szín- és fénybeli elvonatkoztatások az élet feszültségeit sűrítő és teremtő nagyvárostól. A ciklusnak nincs folytatása, új festői korszakát tömörebb, mélyebb formák és színek jellemzik.

Bolmányi a figyelemfelkeltést a jól megválasztott szereplőivel, majd nonfiguratív alkotásainál a különböző színhatásokkal éri el. Évtizednyi ideig követik egymást művészetében a madár-motívumos festmények, melyek telve vannak érzelmi vívódással, ellentmondással.

Eközben már az 50-es évek elejétől érlelődött a festőművész által "kozmikus korszaknak" nevezett nonfigurativitás, melyben a félelem és a dráma, az életöröm és a szorongás nem konkretizálódik alakokban, hanem csodálatos színvilágban teljesedik ki.

Bolmányi festményeinek hatása inkább katartikus, mint dekoratív. Olyan szín- és foltritmus érzékelhető művein, melyek a középpontból kiindulva hullámszerűen vagy sugarasan terjednek a kép szélei felé. A heves érzelem a nagyobb színfoltokban talál megnyugvást.

Bolmányi Ferenc alkotásainak kiindulópontja sajátos érzésvilága, vívódása a jelenkor eseményei közepette. A művész 1990-ben halt meg. Alkotásait 1996. októbere óta láthatja a nagyközönség a Városi Képtárban.