A fennmaradt legkorábbi magyar kézimunka Szent István idejében készült (koronázási palást). Hímzésében felesége, Gizella királynő is részt vett. A királyi udvaron kívül az apácakolostorokban, főúri és nemesi házakban sajátíthatták el a lányok, asszonyok a különböző hímzéstechnikákat, a divatos motívumokat. A hímzésekbe a szolgálólányokat is bevonták, akik a mintákat és technikákat közösségük felé is továbbították.

A 16. századtól külföldön már nyomtatott mintakönyvek közvetítették a különféle hímzésmintákat. Ezeknek a mintagyűjteményeknek textilre másolása a mintakendő, melyeken később is a lányok, asszonyok a legszebb motívumokat gyűjtötték össze.

A lányok háztartással kapcsolatos teendőinek egyik fontos területe volt a szövés, varrás és hímzés elsajátítása. Ebben idősebb családtagjaik mellett az iskola is segítséget nyújtott, az ott tanult minták, technikák gyűjteménye az iskolai mintakendő.

A varrás, szövés, hímzés oktatását Mária Terézia az árvaházakban már a 18. század közepén bevezette. 1868-tól a polgári és felsőbb népiskolákban, 1905-től pedig a népiskolákban lett kötelező tantárgy. Az igényesebb darabokat a lányok megőrizték, gyakran bekeretezték, utódaikra örökítették. Ezekből mutat be a múzeum néhány darabot a Hónap Műtárgya sorozatban.

A bemutatott mintakendők általában keresztszemes munkák, változatos betű- és számsorokat, illetve sormintákat tartalmaznak. Vagy egy színnel, vagy színgazdagon hímezték ki. Egy mintakendő fehér hímzés, melyen változatos vagdalásos és szálhúzásos technikákat örökítettek meg. Ezen a darabon a textilek javításának fontos elemeként foltozás és stoppolás is található.

A múzeum legkorábbi mintakendője 1878-ban, az utolsó darab pedig 1922-ben készült. A mintakendő mellett egy mintahorgolást is kiállítottak, mely a hagyomány szerint 1926-ban készült.

Dr. Füvessy Anikó