Sokaknak fülébe cseng a címben szereplő felhívás, és sokan emlékeznek még a szódások triciklijeire, lovaira valamint a kitett és becsülettel kicserélt üvegekre, melyekből élvezettel spricceltük a szódát poharunkba.

A téma közel áll majdnem mindenkihez. Legközelebb persze azokhoz az iparosokhoz, akik ma is ebből élnek. Büszkén és boldogan szemlélik a szakmájuk múltját és jelenét idéző tárgyakat, gyönyörködnek a palackok, gépek és szabványok szépségében, s örömmel csodálkoznak rá, hogy milyen jelentőséggel is bírt (és bír ma is!) ez az ital az emberek életében.

Márai így bölcselkedett erről az italról: "Mert a szódavíz nem ásványvíz, ezt jegyezzük meg jól. A szóda már a civilizáció, ez igaz, de nemzedékek és évszázadok fortélya kellett hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka."

Természetesen szerepel a kiállításban a "szódás lova", mint a szólásból közismerten szomorú sorsú, de hűséges társa a szakmának; és olvashatunk egy értekezést arról is, hogy miért jobb a szamár a lónál.