E maszkok az ősi művészet hírneves emlékei lettek világszerte, annak ellenére, hogy teljesen ép állapotban mindössze tíz darab maradt meg közülük. (Ez az oka annak, hogy kiállításunkon is csak fényképeken láthatók.)

Már sok évezreddel ezelőtti sírokban is megfigyelték, hogy a halottak arcát a sírba tétel előtt nedves agyaggal kenték be, amely száradás után maszkká merevedett. Később e maszkoknak számos formája terjedt el az óvilágban és az újvilágban egyaránt. Készültek fémből, agyagból, gipszből, bőrből és más anyagból.

S mivel a halottas szokások az egyes emberi közösségeknél rendkívül szívósan éltek tovább évszázadokig, sőt évezredekig is, a halotti maszkok történelmük megkövült emlékeivé váltak.

Azt igyekszünk kideríteni, hogy e szokásban van-e hasonlóság, illetve rokonság a Minuszinszki medence vaskori lakosságánál, az Urál-Káma vidékének középkori népességénél és a honfoglaló magyarság szokásai között.