Johann Gottlob Leidenfrost német tudósról nevezték el azt az általa elsőként 1756-ban leírt jelenséget, mely a forró vaslapon szaladgáló vízcseppel történik. Ha megfigyeljük egy villanyrezsón a vízcsepp mozgását, azt tapasztalhatjuk, hogy szabályos sokszögű alakzatok formálódnak a saját gőzpárnáján lebegő buborékból. Háromszög, négyszög, pentagramma, oktagramma, heptagramma vagy enneagramma, és így tovább, a geometriából ismert szabályos alakzatok, melyek különböző kultúrák szimbólumaiként is gyakran megjelennek.

Július Gyula az ilyen, a fizika körébe tartozó, de mindennapjainkban gyakran előforduló jelenségeket használja fel munkáiban. Olyan tüneményeket tanulmányoz kísérleteiben, melyek a természet működéséről szolgáltatnak meglepő adatokat, és indítanak el gondolatokat bennünk. Mi köze a nedves aszfaltra hullott olajcseppnek a csillagköd-nebulákhoz? Hogyan rajzolnak a tengerparton a hullámok az üres papírlapra? Milyen véletlenek és törvényszerűségek uralják a természetet, és ezeket milyen eszközökkel bírhatjuk szóra?

A tudomány és a művészet megismerési módszerein, eszközein és gyakorlatán elmélkedve Július Gyula hangvétele sokszor ironikus. Sokféle anyagot, médiumot használ, nála ködpárára vagy rezgő vízfelületekre is írható, rajzolható kép, de fotósorozatok, videók is dokumentálják "experimentumait".

Július Gyula installációinak, bricolage-ainak lényegi mozzanata a játék, amely során eljátssza a művészt, azaz hétköznapi emberből változik át, lényegül át művésszé. De ugyanígy eljátssza a kísérletező tudóst, akinek esetében több köze van az alkimistához, mint a szigorú értelemben vett tudományos kutatóhoz, de azt teljes komolysággal teszi. Kísérletezik, illetve a "kísérletezés" eredményeit teszi közzé művek formájában. Eközben pedig játékba hívja az érzékeinket, amelyeket megcsal, de ez a játék része, nem rosszindulatú, álságos manipuláció. Mozgásba hozza az érzékszerveket, olyan ingereknek teszi ki őket, amelyekkel azok a hétköznapi percepcióban nem találkozhatnak. Így beleavatkozik az érzékelés folyamatába, befolyásolja azt, azért, hogy a néző is kritikusan viszonyuljon saját tapasztalatához. Így vonja be lényegében a nézőt is játékba, aki csak akkor képes igazán érteni és értékelni a tapasztaltakat, ha elfogadja a játékszabályokat, és teljes komolysággal vesz részt a társas-játékká váló tevékenységben. - Idézet Pfisztner Gábor Ugye szép? című tanulmányából.