A budapesti kiállítás nem csupán a modern festészet kialakulásáról és fontosabb irányzatairól kíván képet adni, hanem az 19-20. század fordulójának két kiváló orosz műgyűjtője, Ivan Morozov és Szergej Scsukin előtt is tiszteleg. A most Budapesten látható remekművek zöme ugyanis a két vagyonos moszkvai textilgyáros hajdani, világviszonylatban is rendkívül gazdag gyűjteményéből származik.

A Puskin Múzeum kollekciójából kiválasztott ötvenöt mű a francia művészet legdinamikusabb időszakáról ad időrendi áttekintést. A 19. század közepétől a 20. század elejéig terjedő hat évtized különféle irányzatait képviselő alkotók munkáinak jelentős része művészeti albumokból már jól ismert. Degas Fényképésznek modellt álló táncosnője, Paul Cézanne Sainte-Victoire hegyről készült sorozatának egyik korai darabja, Monet Híd a tavon, Renoir: Kertben című képe, Gauguin egyik Tahitin készült alkotása, a Matamoe, Van Gogh meglepő témájú festménye, a Börtönudvar, illetve Matisse Sarkantyúvirág. A tánc című képe, vagy Picasso Fiatal Harlekinje mind-mind kiemelkedő jelentőségű alkotásai a korszaknak. A kiállítás nyolc részre tagolva mutatja be az izgalmas művészettörténeti időszakot.

Számos példa bizonyítja, hogy a művészet egyetemes megújulási folyamatában milyen meghatározó szerepet játszottak a gyűjtők és a műkereskedők: nemcsak megélhetést, hanem hírverést, elismerést biztosítottak a közvélemény által olykor meg nem értett és elutasított úttörő alkotóknak. Az új polgári műkereskedő típusa a párizsi művészet nagy reformereinek első viharos fellépéseivel egy időben és egymást kölcsönösen erősítve jelent meg a 19. század végén. Az amerikaiak mellett az orosz műgyűjtők elsőként vállalták az impresszionisták képeinek és a későbbi kísérletező művészek alkotásoknak külföldi megismertetését.

Ivan Morozov és Szergej Scsukin a 19. századi műgyűjtők új generációjához tartoztak, akik vagyonukat nem családi származásuknak, hanem tehetségüknek és az ipari forradalmat követő konjunktúrának köszönhették. A textilgyárosok jövedelmük jelentős részét - legendás üzleti érzékük és különleges megérzésüknek köszönhetően - az akkor még kevésbé ismert új francia képzőművészeti alkotások vásárlására áldozták. Kettőjük közül az óvatosabb Morozov volt, aki a különböző irányzatok mindegyikéből (impresszionisták, Fauve-ok, Nabis csoport) válogatott. A kiállításon szereplő Renoir, Degas, Cézanne és Denis festmények az ő gyűjteményéből valók. A vállalkozó szellemű Scsukin Monet, Gauguin, Picasso művészetének a megszállottja volt, de nem csak az általuk jegyzett alkotásokat gyűjtötte nagy szenvedéllyel. Hosszú távú kapcsolat fűzte Matisse-hoz, aki a mostani kiállítás egyik kiemelkedő alkotását, a Sarkantyúvirág. A tánc című képet is Scsukin megrendelésére készítette.

A két moszkvai gyűjtő nem csak remek érzékekkel vásárolta az alkotásokat, hanem a gyűjteménynek otthont adó palotájuk is nyitva állt a fiatal, művészet iránt fogékony társaság előtt. Az orosz magánvagyonokat azonban az 1917-es bolsevik hatalomátvétel után államosították, Scsukin és Morozov pedig elhagyták Oroszországot. A festmények a 20-as évek végén a Modern Nyugati Művészet Állami Múzeumába kerültek, majd a II. világháborút követően - Sztálin döntése alapján - a Puskin Múzeum és az Ermitázs raktáraiba, ahonnan csak a 60-as években kerülhettek ki újra a nagyközönség elé.