A kiállítás a több száz évvel ezelőtti, Fekete Haláltól rettegő Európába repíti el a látogatót. Megtekinthető lesz a hátborzongató tárlaton egy vesztegzár alá vont város: halottas kordély, pestiskereszt, számos patikaedény és a járványok alatt a pestisdoktorok által használt rémisztő, csőrös védőruha is.

Az Isteni büntetésnek tartott kór ellen fehér és fekete mágiával egyaránt védekeztek, a kiállítás ismerteti az eltérő ragályűző módszereket. A tárlaton láthatóak még a kór legfontosabb bőrelváltozásait bemutató bábok, valamint a Bálint Sándor hagyatékából származó pestissel foglalkozó anyag is.

A pestises betegek olyan égető forróságot éreztek, hogy a vékony szövetből vagy a legfinomabb vászonból készült takarót sem tűrték magukon, csak meztelenül bírták ki, és legszívesebben a vízbe vetették volna magukat. A tüdőpestissel fertőzöttek szinte 100%-a meghalt a járvány során. A betegség Moszkvától Londonig szerte Európában pusztított. Milánóban a pestises betegeket elevenen befalazták házaikba. A patkányok által terjesztett dögvész alapvető viszolygást és értetlenséget vált ki mind a mai napig az emberekben. A járvány alatt dietetikus étrendet kellett tartaniuk a polgároknak, savanyú gyümölcsöket, ecetet és gránátalmalét kellett fogyasztaniuk, szexuális téren pedig - a korabeli felhívások szerint - kötelező volt önmegtartóztató és visszafogott életet élniük.

A tatárok a pestist biológiai fegyverként használták: a fertőzött holttesteket a városok falain belülre katapultálták, így megfertőzve a települést és lakóit. A népeket tizedelő betegség a járvány elmúltával hatalmas katedrálisok építésére késztette az emberiséget. Speciális esete a pestis keltette hisztériának a bánáti és dél-erdélyi vámpír-hit, ugyanis a járványokat a vámpíroknak tulajdonították a 18. században..

Kutatók szerint a mai kor embere számára a hajdani pestisjárványok egyetlen pozitívuma, hogy minden tizedik európai immunis az AIDS vírusára.