"Mindnyájunk kötelessége az, hogy hazánk előrehaladásán közremunkáljunk."
(Semsey Andor)

A Magyar Természettudományi Múzeum egy különleges kiállítás létrehozásával tiszteleg a bőkezű adományozó, Semsey Andor emléke előtt. Az emléktábla avatásával egybekötött megnyitó ünnepségen egyúttal sor kerül a Hála József és Pozsonyi József által szerkesztett Semsey Andor-emlékkötet bemutatójára is.

A példaértékű adományozói tevékenység mind nagyságrendjét, mind időtartamát tekintve kiemelkedik nemcsak a kortársak közül, hanem mai szemmel nézve is. A Magyar Természettudományi Múzeum különösen lekötelezett, hiszen az összesen több mint 3,5 millió aranykoronára becsült adomány (ez aranyértékben kb. 10 millió, vásárlóérték-becslés szerint kb. 35 millió euró nagyságrendű összeg) közel egyharmadából a múzeum gyűjteményei gyarapodtak.

Az ásvány- és meteoritgyűjteményt a tudomány számára értékes példányokkal és pompás kiállítási darabokkal egyaránt gazdagította. Őslénytani gyűjteményünk kincsei között legjelentősebbek az általa vásárolt, németországi Holzmaden és Solnhofen páratlan lelőhelyeiről származó ősmaradványok.

A XIX. századi polgári fejlődés nyomán felvirágzott a művészeti és tudományos élet is, ez a fellendülés azonban aligha lett volna elképzelhető, olyan támogatók nélkül, mint Semsey Andor. 1833-ban Semsey Lajos császári és királyi kamarás és Szemere Klára fiaként nemesi családba született Kassán. Habár először jogi, majd mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, érdeklődése hamarosan a természettudomány, azon belül is elsősorban az ásványtan, őslénytan és földtan felé fordult.

A saját életvitelét tekintve legendásan szerény és egyszerű Semsey, természettudományi kutatásra és gyűjtésre bármikor szívesen és bőkezűen áldozott. Ám a szikár alkatú és zárkózott öregúr tudománypártolásával egyáltalán nem dicsekedett, az adományozást hazafiúi kötelességének érezte. Semsey Andor saját magával szembeni fukarsága, mely éles ellentétben állt a másoknak juttatott gazdag adományokkal, számos anekdota forrása volt.

"Olyan rossz esernyőt hordott magával, hogy Krenner József és Eötvös Loránd az ernyőt ellopatták, és vadonatújjal cserélték ki. Másnap aztán elmondták Semseynek, hogy az ernyőt ők vették, mert már megsokallták a vörös színűre vásott ócska ernyőjét.
Teltek-múltak a hetek. Egy ízben Semsey Krennerrel bandukolt a Kecskeméti utcában. Váratlanul esni kezdett az eső, és Semsey a közeli kapu bejárata alá állott.
- Hiszen itt az új esernyő! - méltatlankodott Krenner.
- Csak nem képzeli, doktor úr, hogy az új ernyőt az esőben tönkreteszem? - válaszolta Semsey."
(Bisztray: Jókedvű magyar tudósok)

Társaságát tudós emberek jelentették, délelőttjeit évtizedekig a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány-Őslénytárában vagy a Földtani Intézetben töltötte. Különösen szoros barátság fűzte Krenner József mineralógushoz, az MNM Ásvány-Őslénytárának vezetőjéhez és Eötvös Loránd fizikushoz.

Elsősorban az 1870-es évektől kezdett nagyobb összegeket fordítani, az érdeklődési körének leginkább megfelelő, föld- és ásványtan támogatására, és 1872-től lett állandó látogatója az MNM Ásvány-Őslénytárának. Ott ekkoriban az 1871-ben vett Lobkowitz-kollekció feldolgozása, és a gyűjtemény új bútorzatban történő elrendezése folyt. Krenner személye és az ásványok varázsa rabul ejtette Semseyt, és 1878-tól kezdve az évi állami dotációt átlagosan több mint ötszörösen meghaladó összeggel támogatta az Ásvány-Őslénytár vásárlásait. Ennek köszönhetően a gyűjteménygyarapodás a Krenner-Semsey korszakban a híres bécsi és a londoni természetrajzi múzeumokéval vetekedett.

A látogatható termek alapterülete a Semsey-korszakban kb. 820-ról kb. 1150 m2-re, a gyűjteményi darabszám 55.000-ről kb. 115.000-re nőtt. Ugyanakkor több ízben vettek könyveket, különlenyomat-gyűjteményeket és szakfolyóiratokat járattak. Semsey tanulmányutakat, gyűjtőutakat is támogatott, sőt a múzeum vegyi laboratóriumának felszereléséhez is hozzájárult, műszerek és platinaeszközök megvásárlásával, az 1896-ben berendezett új ásványtani kiállítótermet pedig saját költségén kemény padlókkal burkoltatta.

A Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány-Őslénytára mellett a Magyar Királyi Földtani Intézet volt az, melynek sorsát Semsey leginkább szívén viselte. Már az 1880-as években felajánlotta egy Kálvária téri telek megvételét az intézet elhelyezésére, de ez a terv meghiúsult. 1895-ben 100 000 koronát adott az épület kivitelezésére, ami végül - további 800 000 korona költségvetési összeggel együtt - a mai csodálatos Lechner-palota elkészültéhez vezetett. Még 1882-ben tekintélyes summáért megvette a Henri Coquand francia geológus híres őslénytani gyűjteményét, és a későbbiekben is hatalmas összegekkel járult hozzá az intézet gyűjteményeinek és felszerelésének gyarapításához, valamint tudományos munkájához.