A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1924-es 37.335/III.sz. rendeletével kötelezővé tették a filmek iskolai használatát. A 6-18 éves tanulók havonként egyszer mozgókép színházba mentek, ahol a tananyaghoz kapcsolódó filmeket néztek meg.

A kis vetítőgépek és a nem robbanva égő filmanyag megjelenésétől indul a tanítófilm fénykora, amikor állami rendelkezéssel, 1934-től a film tan-és tanítóeszközként bevonult most már az osztálytermekbe.

Kiállításunk az 1945 utáni időszakot dolgozza fel részletesebben, amikor is az oktatófilm megtartja funkcióit, propagandisztikus elemekkel bővül, külön hangsúlyt kap a gyártási folyamatok megismertetése ("Hogyan készül a ...?"), társadalmi normák betartásának didaktikus magyarázata visszatérő témává válik.

Korabeli, működő mozgófilm vetítők sora, filmgyártók, és forgalmazók dokumentumai, filmtekercsei, oktatófilm katalógusok, filmkritikák, pedagógusok módszertani vitái vezetik végig a látogatót az oktatófilm történetén az 1970-es évek végéig.

Érdekes feladatnak tűnik filmek múzeumi tárgyként való bemutatása egy információ hordozó médium klasszikus kiállítási tárggyá tétele. Az oktatófilm témáját és műfaját tekintve kiemelkedő forrás a pedagógiai múzeum számára. Kiállításunk lehetőséget teremt arra, hogy az oktatófilmek múzeumi olvasatát nyújtsa, a filmek tartalmát, eszmeiségét tárgyakkal idézze meg.

Kurátorok: Bogdán Melinda, Munkácsy Gyula