A sárközi viselet közismert képe a XIX. század második felében alakult ki. A Duna szabályozását követően lakosság viszonylag jómódúvá vált, ezért pompás népviselet fejlődött ki. Báta katolikus sziget a Sárközben. A katolikusok viselete kevésbé volt díszített, mint a reformátusoké. Kezdetben a felső testükön igen bőre szabott, mellévarrott ujjú ingvállat "bíboringet" viseltek. Az ingvállhoz rövid derekú, pruszlikot hordtak. Később felváltotta a testhez álló, sonkaujjú blúz. A fiatalok nyakát fehér slingelt fodor és több soros fehér gyöngy, vagy kék cserépgyöngy díszíti.

Az 1910-es években a nagylányoknak a délszlávokhoz hasonló nyakéket "láncos húszast" készítettek ezüst pénzből. Középen elválasztott hajukat egy-egy ágban hármas fonatba fonták, koszorú szerűen, tarkójukon keresztezve kötötték fel. A fiatalasszonyok ünnepen az első gyermekük megszületéséig szoknyájuk anyagából készített arany, ezüst rosttal díszített "farkos féketőt", hétköznapokon horgolt un. "receféketőt" hordtak. Az idősebb asszonyok tarkójukon három hajtásba szedett ternó kendőjük hátsó sarkát is lekötötték, e fölé került a másik - selyem, bársony vagy szövet - kendő, melyet az álluk alatt kötöttek meg. A blúz felett díszes vállkendőket viseltek. A rokolyának nevezett, erősen keményített fehér gyolcs alsószoknyák igen széles és bő redőzéssel készültek, aljukat csipke díszíti. A legalsó pamutos vászonból való pendely szintén bőre szabott, a vászon széleket tűvel varrott csipkével "pöndőkötéssel" erősítették egymáshoz. A szoknyák alját és a kötényeket selyemszalaggal, ezüst vagy arany színű sújtással, rosttal, paszománttal, színes hímzett csipkével "oblegációval" díszítették. Az ünneplő szoknya és kötény fölé a blúz dereka alá fehér slingelt csipkés kis szoknyát kötöttek.

A ház körüli munkákhoz ruháik kímélésére valamint a hétköznapi utcai vagy piacra menő öltözet elengedhetetlen része volt a szoknya elé kötött szövött abrosz. Öltözetüket színes, kezdetben virágokkal, később bütykökkel díszített harisnya "bütkös kapca" egészítette ki. Ünnepen bársonycipőt, fekete bársony "török" papucsot, hétköznapon gyapjúból köttetett "csarapát" vagy papucsot viseltek. A férfiak öltözete formájában, anyagában leginkább az alföldi viseletre hasonlít.

Dolmányaikat, mellényeiket fekete posztóból, zsinórozással díszítve készítették. Szűkre szabott fekete "ellenzős" szövetnadrágot, len- kendervászon mellévarrott ujjú inget hordtak, melynek a vállát és a mandzsettáját sűrűn ráncolták. A vőlegény ing elejét szálhúzásos, mesterkézett fehér vászonhímzés díszítette. Az ünnepi ruhához kemény szárú fekete csizma illett és elmaradhatatlan volt a kalap. Hétköznapi viseletük bő vászongatya és az ünnepihez hasonló, de díszítés nélküli ing, "mellyezős" kötény, papucs, télen gyapjú "mamusz" és klumpa volt.