Az 1941-ben született Birkás Ákos a kortárs magyar művészet egyik emblematikus figurája. Életművében néhány éve olyan fordulat következett be, amely más megvilágításba helyezi korábbi munkásságát is. A múzeum nagyszabású kiállítása az új képek fényében mutatja be Birkás korábbi műveit.

A művész a hatvanas évek expresszív portréi után a hetvenes évek közepétől konceptuális indíttatású, hiperrealista képeket festett. A hetvenes években a fénykép eszközével folytatta kutatásait mű és környezete, mű és befogadó viszonyáról. A képpel mint tárggyal és szereppel foglalkozott, miközben nagy szériában készített fotóportrékat is. A nyolcvanas években festeni kezdett. 1985-től kezdte Fej-sorozatát, amely végül hatalmas sorozattá bővült. A képek egyetlen motívuma itt a téglalapba foglalt elliptoid szimbolikus formája.

A "fejek" számtalan variációjának megfestése után 2000-től, váratlan fordulattal, nagyméretű portrékat kezd festeni, amelyek realisztikus stílusa, könnyed színkezelése és festésmódja éles ellentétben áll a korábbi absztrakt képekkel. Ugyanakkor Birkás művészetében az évek során változatlanok maradtak az alapelvek és -kérdések: a kompozíció, a szerkezet, a tágabban vett "képarchitektúra" problémája, illetve a fej vagy arc univerzális témája.