“Naponta látogattam a Szépművészeti Múzeumot. Ha meggondolom, tizenéves koromban már egy voltam a mesterséggel, mindent láttam és kipróbáltam… Ha a régiekre gondoltam, minden festészeti problémám azonnal meg volt oldva. Nem a múltba kellett visszatekintenem, önmagamba tekinthettem…”

Reigl Judit (1923–2020) születésének századik évfordulója alkalmából a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria bemutatja az 1945 utáni európai képzőművészet kiemelkedő alakjaként ünnepelt mester utolsó rajzsorozatát. Az eddig soha nem látott grafikai anyag Reigl életének páratlan képes krónikája, amely úgy összegzi termékeny éveit, ahogyan csak a halál kapujából visszatekintve lehet.

Reigl látásmódját jórészt a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében fiatalon felfedezett remekművek határozták meg – utolsó kívánságát teljesítjük azzal, hogy rajzait a gyűjteményünkben található kedvenc festményeivel együtt szerepeltetjük. Courbet korai, monumentális vászna, a Birkózók, volt az első kép, amely igazán megrendítette a tizenhét éves, pályakezdő művészt. Az évek során több változatát is megfestette, köztük azt a kiállításunkon is látható 1966-os Birkózók című falfestményét, amely lerombolt műterméből került a párizsi Musée Maillol gyűjteményébe.

Leonardo Lóláb-tanulmányai és Delacroix Villámlástól megriadt ló című képe éppoly fontosak voltak Reigl utolsó alkotói korszakában, mint első látásra nyolc évtizeddel korábban. Fra Angelico Jelenetek a sivatagi remeték életéből című művének részleteit az 1950-es években készült szürrealista művein idézte először, de a motívumok a kései rajzokon is felismerhetők, csakúgy mint Libalt koponyahalma vagy Holbein eleven csontvázai.

Haláltánc sorozatában Reigl egyértelműen ifjabb Hans Holbein korszakalkotó fametszeteinek (1526) hagyományát követte, és nem csak a koponya visszatérő motívuma miatt. Az alakok mindkét sorozatban nem egyszerűen csak táncolnak, hanem teljes erőbedobással birkóznak, huzakodnak, lökdösik, taszigálják egymást. A koponyák és testek forgataga a művész kézmozdulataival együtt – amelyek a nagy méretű vásznak festésekor használt táncszerű gesztusok emlékét idézték fel – Reigl saját haláltáncáról szólnak. A kiállítás része a teljes sorozat rajzaival összevágott filmfelvétel, amelyen a Haláltáncon dolgozó Reigl Judit látható. A filmben feltűnő rajzok Cranach, Dürer, Gaddi, Goltzius, Goya, El Greco, Hans Baldung Grien és más mesterek műveivel folytatnak párbeszédet, a Michelangelo-teremben megrendezett tárlat így új rálátást ad állandó gyűjteményünk remekműveire is.