A Székely Nemzeti Múzeum ideiglenes kiállítóhelyén, a Lábasház Pincegalériájában nyílik Nemes András Csaba szobrász és Vajna László K. festőművész Emberközelben című kiállítása.


„Nemes András Csaba (1968, szobrász, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem) kisplasztikái az ember sziszüphoszi küzdelmeit, állandó reprezentációs határhelyzeteit vagy próbatételeit teszi górcső alá. Az ember általános főnév azért is találó figuráira, mert a fémszerkezetre műgyantával felvitt alakjainak megnyúlt végtagjai, vékony alakjainak csontszerkezete a lényeget, a bennünk lakozó vágyakat jeleníti meg. Az alkotó erős önreflexiókat kódol figuráiba. Így a vágyak és emlékképek humoros és ironikus tükörképekké válnak. Figurái egy mozgássor pillanatából emelkednek ki, de előre sugallják a következő lépés folytatását is. Nem véletlen, hogy animációs filmek hőseivé is válhatnak (Mira Marincaș fotóművész animációs alkotásain). Szabadságvágyuk erős. Így kerülhetnek az ismétlődő cselekvések mókuskerekébe vagy a mítoszok határokat feszegető küzdelmeibe. A nagy vágyak, kis formák szintézise fokozza a humor erejét.

Vajna László K. (1976, festőművész, jászvásári G. Enescu Művészeti Egyetem) monumentális festészete geometrikus formák zárt tömbjeivel mitikus ősrobbanásokat tár fel. Képeinek plasztikus tömörsége és felületeinek több rétegre épülő figuratív elemei metafizikus gondolatokat közvetítenek. Az egyetemes gondolatok transzcendens erejét jeleníti meg. Nem illúziókat, hanem gondolatokat közvetít. Erős elvonatkoztató képességgel a látás erejével szembesít. Ezért is gyakori Argosz szemének megjelenítése képein. Absztrakt figurái mitikus terekben léteznek. Így zárt formák és nyitott terek, mozdulatlanság és lebegés, harmónia és kontraszt egyszerre van jelen képein. Jellemző képeire az is, hogy a nagy egységes felülettel szemben egy kis részelem elmozdulása sajátos erőviszonyt alakít ki. Képei erős emóciókat és mély meditációkat indítanak el a befogadóban.”