Gönczi Gebhardt Tibor (1902–1994) munkássága fontos fejezete a 20. századi magyar reklámgrafikának. Szinte példa nélküli az a sokoldalúság, amivel a tervezőgrafika minden létező műfajában alkotott. Hivatását igen magas színvonalon művelte. Rendkívüli rajztudása tette lehetővé, hogy bármely feladatot megoldjon. Lelkiismeretessége, pontossága, rokonszenves emberi tulajdonságai segítségére voltak abban, hogy rövid idő alatt a keresett és ismert grafikusok között tartsák számon. Ez az elismertség a közel 70 éves pályafutása végéig elkísérte. Munkája elismeréseként 1952-ben Munkácsy Mihály-díjat kap.

Az Iparművészeti Iskola oktatása volt az alapja annak a tudásnak, amivel a huszonéves Gebhardt Tibor képes volt bekapcsolódni az akkor éledező rekláméletbe. A 15 éves fiatalember 1917-ben került az Iskolába. A kiváló művészekből álló tanári kar rendkívül alapos képzést nyújtott. Grafikai szaktanára a magyar plakát mestere, Helbing Ferenc volt.

Tanulmányai befejezése előtt Gebhardt már dolgozott újságoknak, ahol szívesen foglalkoztatták a biztos rajztudású fiatalembert. Megbízható pontossággal szállította a kért fejlécet, illusztrációt. 1922-ben már tapasztalt újságrajzolóként fejezi be a tanulmányait. Szakoklevele birtokában rövid ideig Pólya Tibor és Falus Elek műtermében dolgozik. Nyomdák, litográfiai műhelyek ajánlásával egyre több megbízáshoz jut.

Magánéletében változást hozott 1927-es házassága, ami arra ösztönözte, hogy megteremtse saját otthonát, műtermét. Három év múlva már ugyanannak a Kinizsi utcai bérháznak a négy szoba összkomfortos lakásában él és dolgozik, mely háznak hátsó udvarában, a legkisebb szoba-konyhás lakásban gyermekként nevelkedett.

1930-ban megtisztelő felkérést kapott. A nagyhírű és a legkorszerűbb ofszet nyomdagépekkel felszerelt Klösz cég és nyomda művészeti vezetője lett. Ebben az időben a Kinizsi utcai lakás már egy befutott, sikeres művész otthonának képét mutatta, a kor polgári igényeinek megfelelő berendezéssel.

Az 1940-es évek elején Gebhardt Tibor az alkalmazott grafika minden területén alkotott. Egy sikeres pályázatával bélyegsorozat tervezésére kapott megbízást. A munka során a posta vezérigazgatósága ajánlatára felvette a Gönczi előnevet. Ekkoriban munkásságára már a nemzetközi szaksajtó is felfigyelt.

A háborút követően a politikai pártok számára készítendő plakátok kínáltak munkát a grafikusoknak. A Klösz cég is sorra készített ilyen plakátokat, míg végül 1949 végén az államosítás őket is elérte. Gönczit továbbra is megtartják állásában, de már kisebb intenzitással dolgozik a cégnek egészen 1962-es nyugdíjazásáig. A megváltozott világ igényeihez alkalmazkodva, a cégtől függetlenül is új és új területeken kapott felkéréseket.

1994-ben, 92. évét betöltve hunyt el, ránk hagyva egy hosszú és eredményekben gazdag alkotói élet műveit és levonható tanulságait.