Kiállításunk a palóc gyermekkor négy meghatározó közegét villantja fel: a családot, a játékok világát, a gyermekkor első munkaalkalmait és a népiskolát.

A 20. század elejétől az 1960-as évekig kísérheti végig a látogató korabeli tárgyak, dokumentumok és fényképek segítségével, hogyan éltek, mivel játszottak, szórakoztak, hogyan nevelődtek bele a paraszti életmódba és mit jelentett a palóc gyermek számára a hatosztályos népiskolai oktatás. A gyermekáldásban vidékünk parasztsága Isten akaratát látta megtestesülni. A gondtalan gyermekkor viszonylag rövid ideig tartott. Az idősebb testvéreket korán bevonták a kicsik felügyeletébe, gondozásába, s ha lábra kapott az apróság, ment ő is a gyermekhaddal játszani.

Az udvar, az utca, majd ahogy cseperedtek, a határ a szórakozás számtalan lehetőségét kínálta. A mindenkori környezetben talált, változatos anyagokból, hozzávalókból formálódtak a fantáziagazdag játékszerek. Jórészük a felnőttek
világának, tevékenységének utánzásához szolgált kellékül. Ahogy nőtt a gyermek, képességeihez igazodva, bevonták a család munkájába. A közös játékok, népszokások résztvevőjeként, fokozatosan elsajátította a
közösségi élet szabályait is.

Az intézményes nevelést a népiskola jelentette. Kiállításunk megidézi a két világháború közötti falusi iskolát, Az otthonról hozott vallási indíttatás ugyancsak iskolás kortól kapott intézményes keretet.