Te­re­bessy L. Föld Táj le­gyen táj, ten­ger­től ten­ge­rig c. ki­ál­lí­tá­sa az ere­de­ti ter­vek sze­rint áp­ri­lis­ban, a Föld Napja elő­es­té­jén nyílt volna meg, de ezt köz­is­mert okok miatt el kel­lett ha­lasz­ta­nunk. Idő­köz­ben, a vi­lág­szer­te ki­ala­kult hely­zet­ben kü­lö­nös ak­tu­a­li­tást ka­pott ez az anyag: az al­ko­tó­nak – aki ne­gyed­szá­za­da vette föl a Föld nevet – a Mű­csar­nok#Box-ban be­mu­ta­tott mű­ve­it most azzal a meg­erő­sö­dött gon­do­lat­tal néz­het­jük végig, hogy a ten­ge­rek által kör­be­ölelt Föld sok­szí­nű éle­té­nek meg­őr­zé­sé­vel még jócs­kán van dol­gunk.

Te­re­bessy 1970 óta ál­lít­ja ki mű­ve­it, ki­ál­lí­tó­te­rek­ben és köz­te­re­ken, vagy éppen a bé­ke­idő­ket idéző mű­hely­mun­ka fo­lya­ma­tá­ba enged be­te­kin­tést. Kö­zön­sé­gé­nek vá­lasz­tot­ta a szak­ma­be­li­e­ket és a szak­mán kí­vü­li­e­ket egy­aránt, utób­bi­a­kat szin­tén hoz­zá­ér­tő­nek te­kint­ve, és ezzel né­mi­leg el­lent­mond­va a piaci vi­szo­nyok által dik­tált meg­fe­le­lés­kény­szer­nek. Ennek talán az is az oka, hogy az anya­got és a szel­le­met, a meg­fog­ha­tót és a meg­fog­ha­tat­lant kon­zek­ven­sen együtt lé­te­ző­ként ke­ze­li.

Pá­lyá­ja kez­de­te óta a ter­mé­szet­ben ta­lál­ha­tó anya­gok­kal veszi körül magát. Fával, ké­sőbb kővel, bronz­zal, ke­rá­mi­á­val dol­go­zik, de a ma­dár­ita­tó me­den­ce, vagy ége­tett agyag révén a vizet és a tüzet is al­ko­tá­sa­i­nak ré­szé­vé teszi. Ar­cha­i­kus ka­rak­ter­rel bíró fi­gu­ra­tív, vagy a ta­pasz­ta­la­ti va­ló­sá­got el­vont for­mák­ban meg­je­le­ní­tő szob­rai – ahogy ő mond­ja: tár­gyi­a­sí­tá­sai – min­den eset­ben élő lé­nye­ket áb­rá­zol­nak, vagy azok gon­do­la­ta­it, ér­zé­se­it te­szik lát­ha­tó­vá, ér­zé­kel­he­tő­vé az anyag révén.

Ku­rá­tor: Re­ischl Szil­via