A város kulturális életének egyik fontos, kétévente megrendezésre kerülő seregszemléje veszi kezdetét hamarosan a Kortárs Művészeti Intézetben. A dunaújvárosi képző- és iparművészek munkáiból válogató nagyszabású csoportos tárlat hagyománya 1966 nyaráig vezethető vissza, amikor a városban élő és alkotó művészek első ízben mutatták be munkáikat a Kiállítási Teremben, mely aztán évről évre, fokozatosan vált a város művészeti életének központjává.

A dunaújvárosi kollektív tárlat hagyománya az ezredforduló után húsz évvel is töretlen; krónikája attól is különleges, hogy a tárlat helyszínéül szolgáló kiállítótér az évtizedek során mindvégig az Uitz Terem maradt, csupán intézményi hovatartozása, elnevezése változott az idők folyamán. Belegondolni is lehetetlen vállalkozás, hogy a hatvanas években bemutató teremként debütáló tér, mely aztán Uitz Terem néven vált ismertté, majd 1997-től napjainkig a Kortárs Művészeti Intézet égisze alatt funkcionál, mennyi élmény és történet helyszíne volt, és hány műalkotás fordult itt meg a Dunaújvárosi Tárlatok alkalmával az elmúlt hat évtized alatt. Ha ezek a falak mesélni tudnának...

Mind az alkotók, mind a közönség számára rangos eseményről van szó, mely alkalmat ad az új munkákkal való találkozásra, a generációk által adott jeladások befogadására, az egyéni teljesítmények és a művészközösség állapotának feltérképezésére. A helyi kultúránk egyik meghatározó forráskincse bomlik ilyenkor ki a szemünk előtt, sajátos kortüneteket, helyzetképet is állítva elénk.

2020-ban a városépítés kezdeteinek hetvenedik jubileumára hangolt tematikával jelentkezik a Dunaújvárosi Tárlat. A rendezők azzal a kéréssel fordultak a kiállító művészekhez, hogy a dunaújvárosi emlék-és élményanyagra, esetleg jövőképre fókuszálva válogassanak régi-és új munkáikból. Emlékezzenek társaikra vagy egy-egy letűnt időszakra abból a városból, ahol művésszé váltak, ahol családot alapítottak és dolgoztak, ahol megtalálták és megszólaltatták hangjukat.