Kisfaludi Strobl Zsigmond a 20. századi magyar képzőművészet kiemelkedő alakja volt, akit nemzetközileg is ismertek és elismertek. Fordulatokban gazdag pályafutása szorosan összefonódott a történelmi események sodrával. Támogatott alkotója volt a háborúban álló Monarchia katonai vezérkarának, a tanácsköztársaságnak, a két világháború közötti Horthy-érának és ezzel párhuzamosan az angol felső tízezernek ugyanúgy, mint utóbb a Rákosi-, majd a Kádár-korszaknak is.

Mindettől függetlenül vitathatatlan, hogy briliáns tehetségű, nagy tudású és rendkívül termékeny művész volt. A fiatalkori szecessziós és progresszív kísérletektől eltekintve egész életében a klasszikus, akadémikus stílusirányzatot követte. Vallomása szerint „az igazi művész legnagyobb mestere a nagy természet”. Finom, érzékletes aktjai, elmélyülten jellemábrázoló portréi, ragyogóan komponált, mozgalmas szoborcsoportjai korának legjobbjai közé emelik, aki méltán lépett a nagy elődök: Fadrusz János, Telcs Ede, Zala György örökébe, és vált évtizedekre a magyar szobrászat zászlóvivőjévé.