Boros György…Normantas Paulius…Sára Sándor… szigorú betűrendben így szerepel a február 3-án, a Pesti Vigadóban nyíló Kép/Társak kiállítás meghívója névsorának egy kimetszett része. A Magyar Művészeti Akadémia Film-és Fotóművészeti Tagozatának csoportos tárlatára a fotós barát, Paulius hívta Boros Gyurit. Minden alkotó kapott öt méternyi felületet.

A nyíregyházi fotós ezen a falon három Sóstó képet mutat be. És itt még nincs vége a monumentális méretű fotók sorozatának, hiszen február 1-jén a Jósa András Múzeumban nyílik az a kamarakiállítás, melyen további 12 darab 1x1,4méteresre nagyított képpel szerepel.

Az NKA pályázati támogatásával, giclée print technikával készült valamennyi mű, a 10-20-30 évvel ezelőtti Sóstót, az alkotó kedves gyerek-ifjúkori helyét idézi fel. Egyáltalán nem unja még a Sóstó témát, és egyáltalán nem unja még a technikai kísérletezést sem. Szó van itt az évszázados kalotípiáról, és az újabb kori polaroidról. Érzékeny papírról és múlandóságról. Szó van tehát egy életérezésről, egy ragaszkodásról, egy értékrendről.

Csodálom ezt a teljességet, s azon gondolkodom, vajon gyerekeinknek lesz-e mibe kapaszkodniuk a közösségi oldalak és a mobil után!