2024. április 26. péntek
Ervin
PIM - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet - Budapest
 |
Cím: 1013, Budapest Krisztina körút 57.
Telefonszám: (1) 375-1184
E-mail: oszmi@szinhaziintezet.hu
Nyitva tartás: H,Sze 9-16: bábtár, emléktár, fotótár, hangtár, kézirattár, képzőművészeti gyűjtemény, kisnyomtatványtár, makett-gyűjtemény, szcenikai gyűjtemény, színlaptár,topográfia
H,Sze 9-16, P 9-14: videótár, tánctár, könyvtár, dokumentáció, központi adattár |
A kiállítás már nem tekinthető meg.
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
2016. december 8-án lesz Karády Katalin születésének évfordulója az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet erre az alkalomra elkészítette Karády Katalinról szóló virtuális kiállítását, amelyet az alábbi linken lehet elérni:
https://embed.culturalspot.org/embed/exhibit/0gIS766yOtQiLw
„Lehet-e még újat mondani Karády Katalinról?” – veti fel a kérdést a Ne kérdezd ki voltam. Karády Katalin, a díva emlékére című kötet szerkesztője, Péter Zsolt.
“Negyedszázaddal a színésznő halála után elérkezett az ideje annak, hogy színháztörténeti források segítségével megrajzoljuk Karády Katalin félbetört pályaképét, és rekonstruáljuk életrajzát. Nem kezdtünk újabb oknyomozásba s elméleti fejtegetésbe – ehelyett a rendelkezésre álló ismeretanyagot összegeztük. A gazdagon illusztrált kiadvány különlegessége, hogy QR-kód segítségével a díva máig kiadatlan felvételeit is letöltheti az olvasó.”
.Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet és a Szépmíves Kiadó gondozásában megjelenő, külső és belső tartalomban, hangulatban és esztétikai élményben példásan igazodó könyv ízlésesen mutatja be a sztárt – minden sztárallűr nélkül.
Olyan gyémántragyogású csillag volt, amit itthon és a halált süvöltő orosz hómezőn ugyanúgy látni lehetett. Mert a legszebb csók volt, amit meg nem adott az élet. Égve dobták el, mert mindig izzott valami jéghideg forrósággal. Nem volt jó színésznő, csupán elhitető színésznő volt. Szögletes mozgású, tündéri trampli. Mégis talán maga Ady Endre is beleszeretett volna. Dalaival az emberek szívét csókolta meg, hogy tovább tudjanak dobogni… A háta volt zseniális, ahogy elmenni tudott. Elvitte vállán az időt, a filmjeit, a legendáját… Az ítéletet, a rá mért titokzatos büntetést kutatta, a Labirintus bejáratát. A bűnös nő, aki elkárhozni nem tud, s ezért a férfiak végzetévé lesz. De ez a végzet mindig közös. Elment, elrohant, mert elégett a szíve. Játszott a történelemmel, játszott és énekelt. Majd odahagyott huszonvalahány filmet, sikert, álmokat, s egy elveszített háborút. Átkelt az óceánon, hogy kalaposnő legyen. „Ne kérdezd, ki voltam, / A csókodat én akartam, / ha majd egyszer megsokalltad, / azt mondom – agyő!” Lehullott a parázs a hamvadó cigarettavégről. Végigszívták. Ő vissza sem nézett, és nem mondhatta senki, hogy AGYŐ.
(Mihalicza Tamás: El nem csókolt élet, 1990)
https://embed.culturalspot.org/embed/exhibit/0gIS766yOtQiLw
„Lehet-e még újat mondani Karády Katalinról?” – veti fel a kérdést a Ne kérdezd ki voltam. Karády Katalin, a díva emlékére című kötet szerkesztője, Péter Zsolt.
“Negyedszázaddal a színésznő halála után elérkezett az ideje annak, hogy színháztörténeti források segítségével megrajzoljuk Karády Katalin félbetört pályaképét, és rekonstruáljuk életrajzát. Nem kezdtünk újabb oknyomozásba s elméleti fejtegetésbe – ehelyett a rendelkezésre álló ismeretanyagot összegeztük. A gazdagon illusztrált kiadvány különlegessége, hogy QR-kód segítségével a díva máig kiadatlan felvételeit is letöltheti az olvasó.”
.Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet és a Szépmíves Kiadó gondozásában megjelenő, külső és belső tartalomban, hangulatban és esztétikai élményben példásan igazodó könyv ízlésesen mutatja be a sztárt – minden sztárallűr nélkül.
Olyan gyémántragyogású csillag volt, amit itthon és a halált süvöltő orosz hómezőn ugyanúgy látni lehetett. Mert a legszebb csók volt, amit meg nem adott az élet. Égve dobták el, mert mindig izzott valami jéghideg forrósággal. Nem volt jó színésznő, csupán elhitető színésznő volt. Szögletes mozgású, tündéri trampli. Mégis talán maga Ady Endre is beleszeretett volna. Dalaival az emberek szívét csókolta meg, hogy tovább tudjanak dobogni… A háta volt zseniális, ahogy elmenni tudott. Elvitte vállán az időt, a filmjeit, a legendáját… Az ítéletet, a rá mért titokzatos büntetést kutatta, a Labirintus bejáratát. A bűnös nő, aki elkárhozni nem tud, s ezért a férfiak végzetévé lesz. De ez a végzet mindig közös. Elment, elrohant, mert elégett a szíve. Játszott a történelemmel, játszott és énekelt. Majd odahagyott huszonvalahány filmet, sikert, álmokat, s egy elveszített háborút. Átkelt az óceánon, hogy kalaposnő legyen. „Ne kérdezd, ki voltam, / A csókodat én akartam, / ha majd egyszer megsokalltad, / azt mondom – agyő!” Lehullott a parázs a hamvadó cigarettavégről. Végigszívták. Ő vissza sem nézett, és nem mondhatta senki, hogy AGYŐ.
(Mihalicza Tamás: El nem csókolt élet, 1990)
|
|
