Idei kiállításunkon Győr-Moson-Sopron megye 1910–1990 között épült lakóépületeit, lakótelepeit mutatjuk be.

A 20. század elején az építészet új kihívás előtt állt: rengeteg embernek hiányzott a méltó és egészséges otthon. A lakásínség a korábban használt építészeti eszközökkel és beruházói gyakorlattal már nem volt kezelhető: az építészek a kísérletezés útjára léptek. Az állam, a városok és az ipari üzemek tulajdonosai pedig jó esetben felismerték szociális felelősségüket, és egyre többet tettek a méltó lakhatás körülményeinek megteremtéséért. 1945 után a központosított tervezőirodák és kivitelezővállalatok próbálták az igényesség, gazdaságosság és tömegesség hármas szempontjának kompromisszumait keresni egészen az 1990-es fordulatig. Mindez a megyében sem történt másképp.

E rendkívül sokrétű témában a példák válogatásának fő szempontja az volt, hogy minden korszakból bemutassunk egy-egy jellegzetes épületet vagy épületegyüttest. Olyan országosan ismert példák is láthatóak, mint a győri ágyúgyári munkástelep, a két világháború közti soproni modern társasházak vagy az utolsó megyei házgyári lakótelep, Győr-Marcalváros I. üteme.

Bemutatjuk azt a léptékváltást, amelynek során hatalmas méretű lakóházakkal épül tovább Győr városközpontja. A családi házas beépítések közül megjelennek többek között a század első felének szükséglakásai, a hatvanas évek kockaházai, és végül a Jurcsik Károly tervezte győri paneles lakóegyüttes is.

A „kompakt” méretű kiállításon archív fotók mellett digitalizált eredeti tervek is szerepelnek. Az anyag gerincét azonban mégis az erre az alkalomra készített légifelvételek, valamint Schmal Fülöp művészi igényességű fényképei adják, illetve Katharina Rothers és Szolnoki József két megyei „kockaházról” szóló anyaga is fontos része a tárlatnak.