A pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Laczkó Dezső Múzeum együttműködésnek köszönhetően újabb cserekiállítás érkezik Veszprémbe. Ezúttal Victor Vasarely, az optikai festészet, vagyis az „op-art” vezéregyéniségének alkotásai kerülnek reflektorfénybe, míg Egry József művei Pécsen, a Modern Magyar Képtárban mutatkoznak be.


Vasarely, a 20. század egyik legsikeresebb és legismertebb művésze, 110 évvel ezelőtt, 1906-ban Vásárhelyi Győző néven látta meg a napvilágot, Pécsen. Meghatározó mozzanat volt számára, mikor 1928-ban beiratkozott Bortnyik Sándor budapesti tanintézetébe, a Műhelybe, ahol azonnal magával ragadta a modern a művészet szellemisége. 1930-ban Párizsba költözött és reklámgrafikusként hamar sikeressé vált.

Igazán intenzíven a negyvenes években kezdett festeni, s bár először a kubizmus és szürrealizmus „tévútra” vitte, gyorsan rátalált saját geometrikus absztrakt formanyelvére. Kezdetben a természet belső geometriáját tanulmányozta, majd az ötvenes években optikai és kinetikai vizsgálatokkal kezdett kísérletezni. Az op-art kialakulásának időszaka volt ez; Vasarely vibráló fekete-fehér kompozíciói pedig megmozdultak.

Időszaki kiállításunkon bemutatásra kerül a művész Fekete és fehér sorozatának több darabja, köztük a Biadan című alkotás, amelyen a rajz pozitív és negatív változatának egymás mellé helyezése azt a hatást kelti, mintha különböző mélységben elhelyezkedő, egymáshoz képest el-elmozduló rétegeket látnánk.

A hatvanas években Vasarelyt elsősorban a nyolcszög két és háromdimenziós megjelenése foglalkoztatta és az emberi szem ingerlésére koncentrálva, a színek hozzáadásával fokozni kezdte kompozíciói térhatását. Az égbolt egyik legfényesebb csillagáról elnevezett Vega sorozatánál a kockás lap felnagyításával, illetve lekicsinyítésével hozott létre kiemelkedő, illetve besüllyedő formákat a térillúzió érzetét keltve. A Vonal Fegn című képén a vonalközök fokozatos szélesedése és szűkülése mellett a világosodó és sötétedő színárnyalatok erősítik a térmélység látszatát.

Ahogy a Vasarely-életmű szempontjából kiemelkedő jelentőségű volt a plasztikai abc megalkotása, így a négyzetekbe helyezett különböző plasztikai idomokból komponált műveknek is hangsúlyos szerep jut a kiállításon. A formakészlet létrehozásával a művész tulajdonképpen korlátlan lehetőséget teremtett különféle színbeli és formai kompozíciók megalkotására. S bár a planetáris folklór sorozat képei a szemet szinte irritáló, mégis véletlenszerűnek ható kompozíció benyomását keltik, valójában szigorú szabályrendszert követve sorolta a művész egymás mellé az elemeket.

Vasarely hitt abban, hogy a művészet szerepe a társadalom megváltoztatása, a művész hivatása pedig a haladás elősegítése. Célja az volt, hogy a művészetet a hétköznapok, az élet részévé tegye, olyasmivé, ami mindenki számára elérhető. Saját életét is szigorú, meghatározott rendszer szerint élte, csak egyetlen gyengéje volt; a csokoládé.

A Laczkó Dezső Múzeum új időszaki kiállítása végigvezet Vasarely művészetének fő korszakain, így középpontba kerülnek az op-art textilek, fekete-fehér konstrukciók, geometrikus szerkezetű és kinetikus alkotások. A képeket szemlélve pedig tényleg nem tudjuk majd eldönteni, merre domború, vagy épp homorú a sík felület, ami előtt állunk.