A budapesti Ludwig Múzeum kiemelt feladatának tekinti a közép- és kelet-európai régió, illetve a posztszocialista országok kortárs művészeti színtereinek nyomon követését, új tendenciáinak feltérképezését. E törekvéshez kapcsolódik a 2016 nyarán Albánia és Koszovó képzőművészetéből válogatott kortárs pozíciókat bemutató kiállítás, amely a két terület elmúlt tíz-tizenöt évének művészeti tevékenységére fókuszál, egymás mellé helyezve a két szcéna legfrissebb megnyilvánulásait.

Albánia és Koszovó művészeti közegei hosszú ideig egymástól elzártan fejlődtek, kulturális örökségük mégis számos ponton találkozik; ilyen például a mindkét állam többsége által beszélt közös nyelv vagy a két társadalmat a mai napig mélyen átható hagyományok. Albánia és Koszovó gyökeresen más utat járt be a 20. század második felében, előbbi évtizedekig Enver Hoxha önkényuralma alatt, utóbbi Jugoszlávia részeként. Ennek ellenére az olyan jelenségek, mint a diktatúra, a háború, a gazdasági és társadalmi válságok mindkét terület közelmúltjára erőteljesen hatottak. Az Albánia és Koszovó kortárs képzőművészetét együttesen bemutató kiállítás a két színtér egymáshoz és a nemzetközi tendenciákhoz való viszonyát térképezi fel az ezredfordulót követő periódusban.

A 2000-es évekkel kezdődő korszak mindkét ország számára új fejezetet jelentett, a kurátori válogatás is ezt hangsúlyozza. Mind Koszovó (akkor még nem független államként), mind Albánia számára ekkor nyílt lehetőség az egyetemes művészeti vérkeringésbe való bekapcsolódáshoz, bár Albánia már az 1990-es években, a diktatúra utáni első szabad évtizedben több kísérletet tett a kortárs művészet fellendítésére. Miközben mindkét színtér – ki-ki saját vizuális örökségét a hátán cipelve – az új, nemzetközi tendenciákat is elérhetőbbé tévő lehetőségek adta kontextusban fejlődött tovább, a fiatalabb generáció a másik országban kibontakozó szcénát is komoly érdeklődéssel figyelte, igyekezett „feltölteni” az elveszett évtizedekben kialakult művészeti vákuumot.

A kiállítás nem törekszik a teljességre: nem ad retrospektív áttekintést a két színtér művészeti fejlődéséről és nem vizsgálja történeti szempontból az alkotók tevékenységét sem. A huszonöt művészt felvonultató válogatás a két szcénát átható dinamikákat ragadja meg: a kiállításon egyszerre szerepelnek mérföldkőnek számító művek, az egyes közegek nemzetközi jelenlétét előmozdító állásfoglalások, illetve hosszabb folyamatok lenyomataként, tanújaként született projektek. A válogatás ezeken a pozíciókon keresztül térképezi fel a színterek mozgatórugóiként működő, az alkotókat foglalkoztató jelenségeket.

A kiállítás kurátora: dr. Fabényi Julia

Kurátorasszisztens: Kálmán BorbálaFA