Az Iparművészeti Múzeum a világ második leggazdagabb oszmán-török szőnyeggyűjteményével büszkélkedhet. A Magyar Királyság és Erdély területére − az Oszmán Birodalommal folytatott diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok révén a 16–17. század folyamán − számos értékes keleti portéka, köztük szőnyeg került, melyek a magyar nemesi kúriák házöltözeteinek gyakran említett darabjai voltak.

A szőnyegeket rendszerint nem a padlóra tették, hanem asztalterítőként használták, falra akasztották, esküvők idején a menyasszony és a vőlegény lába alá, temetéskor a ravatalra terítették, vagy az egyháznak ajándékozták, és gyakori tartozékai voltak az ünnepi vagy hadi sátraknak is. A török vagy „portai” szőnyegek e népszerűségének köszönhetően maradt fenn Magyarországon és Erdélyben az egykor divatos török szőnyegtípusok számos változata.

A Csontváry Múzeumban megnyíló kiállítás látogatója egyaránt gyönyörködhet az erősen geometrikus mintájú, ún. Holbein- és a 16–17. századi, egyéb típusú oszmán-török szőnyegek más változataiban. Ezek közül is kiemelhetők még a Lorenzo Lotto (1480 k.–1556) velencei festőről elnevezett, a Magyar Királyság területén és Erdélyben igen kedvelt, asztal- vagy ravatalterítőként használt, ún. Lotto-szőnyegek és az Usakhoz közeli Szelendi városából származó, nyers vagy világosdrapp gyapjú alapszínű, ún. fehér szőnyegek is.