A tárlat a hagyományos történeti megközelítés mellett néprajzi szempontból is áttekintést ad az első világháború Balassagyarmattal, a szűkebben vett Palócfölddel kapcsolatos eseményeiről, a palócságra gyakorolt hatásairól.

A kiállítás feltárja egyrészt a világháború teljes időtartamát végigharcoló balassagyarmati 16-os honvédek történetét, a város hátországszerepét, másrészt pedig a néprajzi jelenségek változásának bemutatását tartjuk szem előtt, amelyek a paraszti életmódban a háború hatására jelentkeztek.

A balassagyarmati „16-os honvédek” kötelékeiben harcoló katonák javarészt a palócság köréből kerültek ki, rendkívül sok bevetésen vettek részt, s sokan nem tértek haza sohasem. Az alakulatok jellemzően Galícia földjén harcoltak. A román betörést követően az erdélyi fronton kellett helyt állniuk, utolsó csatájukat pedig már az olaszországi fronton vívták.

A „Nagy Háború” idején, 1914-1918 között Balassagyarmatnak a „hátország szerep” jutott: a gazdasági nehézségek, pótadók, infláció, hadikölcsönjegyzés, a városi kényszerintézkedések, katonák és menekültek elhelyezése, szükségkórházak felállítása, harangok beszolgáltatása és a különféle szociális tevékenységeket végző egyesületek működése kerül ismertetésre.

A háború végkimenetelét tekintve erőteljesen átformálta a politikai-hatalmi viszonyokat a térségben.

Balassagyarmat sorsa polgárainak bátorságán múlott, amikor 1919. január 29-én a közelben állomásozó magyar katonaság segítségével kiűzték a megszálló cseheket. Városunkat e hőstett miatt emlegetik ma Civitas Fortissima, azaz a „legbátrabb város” néven.

A palóc paraszti közösségek életvitelére, hagyományaira, szokásaira, életmódjára gyakorolt közvetlen és közvetett első világháborús hatások nyomon követhetőek a tárgyi kultúra változásában. Közvetlen hatást jelent a toborzással, verbuválással, a katona-élettel kapcsolatos tárgyi anyag, majd a hosszú háború változásokat idézett elő az életmód szinte minden területén. A népművészetben megjelentek a háborús motívumokkal díszített tárgyak, a paraszti viseletben a „kollektív gyász” és a polgári, vagy a katonai életből átvett ruhadarabok, megváltoztak a házbelső bútorai, a táplálkozási kultúra terén új eszközök, készítési módok, fűszerek stb. jelentek meg.

A kiállítás 2016. december 31-ig tekinthető meg.