Kokesch Ádám a modernitás tárgykultúráját és az absztrakt művészet hagyományait eredeti módon gondolja újra, az absztrakt művészet esztétikáját köti össze egy képzeletbeli csúcstechnológia dizájnjának az esztétikájával.

A klasszikus modernizmus purista esztétikája kezdetben párhuzamosan fejlődött a modern dizájnnal, belsőépítészettel, tárgyformálással, ez a jelenség a huszadik század elején a Bauhaus tevékenységében artikulálódott először.

Kokesch Ádám elsősorban azt a kérdést veti fel munkáiban, hogy mai szemmel összefüggés teremthető-e a klasszikus modernség és a modern dizájn párhuzamos fejlődésének a mintájára a mai radikális dizájn esztétikája és a radikális képzőművészet között?

A technológiai fejlődés páratlan dinamizmusával a dizájn haladási impulzusai egy művészeten kívül eső területről érkeztek és ezzel elképesztő fejlődésen ment keresztül. A dizájn a technikával, technológiával került szoros értelmezési viszonyba, alakította ki sajátos kommunikációját, nem utolsó sorban a funkcionális értelmezés kifinomultságának a csúcsra járatásával egy eliter pozíciót vívott ki magának.

De mi van akkor, ha a dizájn meg van fosztva ettől az értelmező-kommunikáló szerepétől? Puszta díszítménnyé válik? Kokesch Ádám munkái technikai hamisítványok, imitációk, „halandzsák”, amiből azt sejtjük, hogy a radikális dizájn és radikális képzőművészet összefüggéseit vagy e viszony fiktív voltát igazán egy ironikus kapcsolatrekonstruálási kísérletben érthetjük meg mélyebben.