Az első világháborúval köszöntött be a „véres” huszadik század az európai történelemben, és ez volt az a világtörténelmi esemény is, amelyben már főszerepet játszott a propaganda. A totális háború megkövetelte a közvélemény támogatását, így minden háborúzó ország figyelmet fordított a lakosság hazafias és harcias lelkesedésének fenntartására.

Arra a kérdésre keressük a választ, hogy hogyan működött a propaganda a Monarchia magyar felében. Milyen technikákkal igyekeztek fenntartani a háborús lelkesedést? Milyen médiumokat használtak ehhez száz évvel ezelőtt? Hogyan hatotta át az emberek mindennapi életét a legkülönbözőbb formákban megjelenő propaganda? Vajon milyen képet közvetített a háborúról a korabeli média, és mi köze volt ennek a harcterek valóságához? És vajon voltak-e olyanok, akik mertek ellentmondani a propaganda-szólamoknak?

Az első világháború előtt Magyarországon a tömegkommunikáció eszközei inkább csak a kereskedelemben kaptak szerepet (például termékek reklámjai). A háború megváltoztatta ezt a helyzetet, szükség lett a közvélemény befolyásolására. De ebben a háborúban – szemben a második világháborúval – még nem jelent meg egy központból irányított, végiggondolt propaganda tevékenység. A sok központból, alulról szerveződő propaganda mégis áthatotta a magánélet tereit és a köztereket is.

A központi irányítás nélkül is hazafias és harcias üzenetek árasztották el a mindennapokat; a propaganda számtalan használati tárgy, reklám, esemény révén megnyilvánult. A kiállításon megidézzük a hazafias üzenetekkel megtelt háborús mindennapokat a konyhai eszközöktől a gyerekek világáig, felidézzük az uralkodócsalád kultuszát, megmutatjuk az ellenség kigúnyolásának formáit.

Mint legfontosabb propaganda eszköz, előtérbe kerül a sajtó. A háborús időkben erősen befolyásolták, hogy mit és hogyan közöltek a lapok, a kiállításon kiderül, hogy hogyan működött az irányítása és a cenzúra. A sajtóhadiszállás munkatársai voltak a hadszíntereken mintegy tudósítóként dolgozó képzőművészek is, a háború idején készült művekből is bemutatunk ízelítőt. A festők háborús műveivel a közönség a hadikiállításokon találkozhatott, amelyek közül a leglátványosabbat eredeti formáival idézzük fel.

De a propaganda nemcsak a hadikiállítás révén lépett be a köztérbe, hanem például az egyszerre emlékműként, köztéri szoborként és interaktív propaganda eseményként működő szögelő szobrok révén is. Kiállításunkon minden látogató maga is verhet egy szöget egy ilyen „vashonvédbe”! A szoborszögelési akciók a pénzgyűjtést szolgálták, amire a legkülönbözőbb akciók szerveződtek. A hadikölcsönök, a segélyalapok, a nyersanyaggyűjtő kampányokra látványos plakátjaikon keresztül emlékeztetünk.

A háborús propaganda utolsó megnyilvánulása a háború áldozatainak emlékezetéhez, vagyis az emlékművekhez kapcsolódik. Kiállításunk utolsó szakasza a veszteségekkel és az elesettekre emlékeztető monumentumokkal foglalkozik.

Egy külön részben mutatja be tárlatunk azokat az értelmiségieket, az irodalmi, színházi és kávéházi élet alakjait, akikre nem hatott a hazafias-harcias szólamokkal élő propaganda, és már a háború idején megfogalmazták a vérontás értelmetlenségét. A látogatók itt olyan kuriózumot is láthatnak, mint Babits Mihály híres háborúellenes verseinek eredeti kéziratai.

Kiállításunkon megnézheti IV. Károly koronázását eredeti filmen, láthat háborús sörplakátot, az ellenséget gúnyoló karácsonyi üdvözlőlapot, de gyönyörködhet Vaszary János vagy Mednyánszky László háborús rajzaiban is. Beléphet a tatár kioszkot idéző hadikiállítás egy pavilonjába, ami ezúttal háborús plakátokkal van tele.