Sorozatunkban ezúttal két, cserépből készült lisztes bödönt mutatunk be. A lisztes bödön a hagyományos paraszti háztartások fontos kelléke volt. A kamrában volt a helye, és amint a neve is jelzi, 5-6 kilogrammnyi lisztet tároltak benne, amelyet a kenyérsütéshez használtak. A lisztes bödön fából vagy cserépből készült. Most a cserépből készült változatokat tesszük köz­szemlére. Ezeknek a lisztes bödönöknek alapvetően két típusa volt ismert környékünkön: a keskeny fenekű, fazékhoz hasonló, illetve az egyenes ol­dalú edény.

Az első darab a 68. 187. 1. leltári számú lisztes bödön, amely a XIX. szá­zad végén Mezőtúron készült. Magassága 31,4 cm, talpátmérője 22,5 cm. Ez részben restaurált edény. Vélhetően vásározás útján került az egyik ti­szafüredi háztartásba, ahol körülbelül 1950-ig használták. A bödön formája kiegyensúlyozott. Készítése arra a korszakra esik, amikor Mezőtúr az Al­föld egyik legjelentősebb fazekas központja lett. Kívül-belül mázazott: be­lül sötétebb, okker-színű, kívülről világosabb földfesték fedi. A külső szín az úgynevezett „dudisárga”, ez tehát a Dud község mellől beszerzett en­góbbal festett edény. A virágfüzérekből, illetve ember- és halábrázolásból álló díszítést rátéttel vitték fel, amely körbefut a henger alakú bödönön. A díszítmények színezése ecsettel vagy írókával történhetett. Az edény felü­letének csillogását a második égetés utáni ólom-oxid máz adja. Elvileg fe­dele is lehetett, de az már hiányzik.

A második műtárgy egy fedeles lisztes bödön, leltári száma 71. 36. 1. 1. és 71. 36. 1. 2. A bödön alapszíne világos, a díszítést részben karcolással, részben írókával vagy ecsettel, illetve gipszmintás nyomódúccal, rátétes technikával vitték fel. A henger alakú edény oldalán egy-egy fogantyúsze­rű, korongozott fül található, melyhez hasonló kiképzésű a fedél füle is. A fedő alapszíne szintén világos. A bödön testének alsó sávján 8 és fél dúc­nyi, azonos nyomómintával felvitt díszítmény van. Egy-egy minta 3-3, hét szírmú, szív alakú virágszirmokból felépített virágból és három levélből áll. Az edény nyak alatti felén levelekből és stilizált, kinyílt virágból álló mintafut körbe. A fedőn körbefutó díszítést tömött levelek, karéjos levél­hez hasonló, pontozott levelek és hat vagy hét pontból komponált virág­minták adják. A levelek és indák sötétzöldek, a virágminták pirosak, kivé­ve a nyomódúccal felvitt minták virágait, ahol a piros és a rózsaszín virá­gok váltakoznak. A bödön hasán lévő karcolt felirat alapján tudhatjuk, hogy ez az edény Tiszafüreden készült, 1939. II. hónap 20-kán. Készítője Tüdős Kálmán fazekas és kályhásmester volt (1908-1989), aki már a tisza­füredi fazekasság klasszikus időszakának hanyatlása után tevékenykedett. Ő már nem füredi fazekasoknál, hanem 1921–22 között a karcagi Kántor Sándornál tanulta meg a mesterséget, majd 1934 ás 1955 között Tiszafüre­den az önálló munkával is próbálkozott. Itt kiállított edénye egyszer ége­tett, tehát ólom-oxidos mázzal nem fedett, azaz befejezetlen darab. Az edé­nyen jól látszik a füredi kerámiára jellemző világos, tojáshéj színű engób, mint alapszín, illetve a sötétzöld és vörös földfesték. Mivel az edény máso­dik égetése és végső mázazása elmaradt, így ez a műtárgy nélkülözi a má­zas kerámia megszokott ragyogását. Ennek ellenére értékes darab.