A magyarországi közgyűjtemények fényképgyűjteményei között az egyik legkorábbinak tekinthető tematikus magyar fotóarchívum az Országos Széchényi Könyvtár I. Világháborús Gyűjteményének része.

Pontosan száz esztendeje, 1914-ben hozták létre a német nyelvterület számos központi, városi, tartományi világháborús gyűjteményével nagyjából egy időben, s működését, felépítését is hasonló koncepció alapján határozták meg. A Világháborús Gyűjtemény természetesen igen tág gyűjtőkörrel rendelkezett: nyomtatott dokumentumok, könyvek, újságok, röplapok, képeslapok alkották a gerincét. Ezek mellett kapott helyet fontos kordokumentumként a fotográfia is.

A gyűjtemény sorsa nem alakult kedvezően a két világháború közti korszakban: az 1920-as évek közepén anyagát egyesítették a Nyomtatványi Osztály anyagával, a könyvtár törzsgyűjteményével. Ám a fotográfiákat nem volt mivel egyesíteni, nem volt hova besorolni. Így a fényképek kényszerű csendességben, a raktárak polcain várták sorsuk jobbra fordulását. Majdnem száz esztendőnek kellett eltelnie ehhez. Az egyik első, igen fontos mozzanat az „Ember az embertelenségben" című kiállítás megrendezése volt 1994-ben. A Hadtörténeti Múzeummal közös rendezésben megvalósult kiállításon azonban a könyvtár fényképgyűjteménye még csak statisztaszerepet kapott. Újabb csendes évtized következett, a gyűjtemény tervszerű és korszerű feldolgozása továbbra sem indult meg. A Fényképtár munkatársai 2008 végétől kezdték meg a képanyag rendezését, szükség esetén restauráltatását, feldolgozását és digitalizálását – ehhez kapcsolódóan közzétételét a világhálón.

Mai ismereteink szerint mintegy 6000 fényképfelvétel tartozik e gyűjteményhez, fizikai állapotuk eltérő. A legjobb állapotban lévő részek elsődleges feldolgozása, közzététele megtörtént, a gyűjtemény mintegy harmada, majdnem 2000 fotográfia már a könyvtár katalógusában és a Képkönyvtár honlapján keresztül a világ bármely pontjáról megtekinthető.

Feldolgozás közben egy kevésbé jó állapotú, kifejezetten magyar (sőt budapesti) képcsoport is előkerült – ezekből láthatnak most válogatást az érdeklődők. Müllner Jánosnak a világháború idején készült felvételei nem ismeretlenek, a korabeli lapokban számos képe megjelent, s a magyar közgyűjteményekben is található több széria. Kiállításunkon nem a revelációra, nem a világháborúra és nem a fotográfus személyére koncentrálunk – hanem mindezek együttes szem előtt tartásával egy fotóarchívum sorsába, annak hol nehezebb, hol jobb korszakaiba próbálunk bepillantást nyújtani.