A nagy érdeklődésre való tekintettel 2014. augusztus 21-től szeptember 30-ig továbbra is látogatható lesz az ELTIPORVA - A vészkorszak és az Országos Széchényi Könyvtár című kiállítás, amely az 1944-es könyvbetiltásokat, a könyvmegsemmisítést, valamint a könyvtár Kézirattára akkori vezetőjének, Halász Gábornak az életművét és tragikus sorsát mutatja be.

A háború előtti magyar politikai vezetőréteg, Hitlert figyelve, félve, – hiszen tőle várhatta Trianon tragédiájának legalább részbeni orvoslását – Ausztria Németországhoz való csatolása után három héttel, 1938 áprilisában Darányi miniszterelnök által beterjesztette „a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról" való javaslatot, vagyis az első zsidótörvényt. Ezt követően a jogegyenlőséget durván sértő zsidóellenes törvények és rendelkezések sora tette másodrendű állampolgárokká a magyarországi zsidóságot. Ám minden jogfosztás és korlátozó intézkedés dacára az itteni és az ide menekült zsidók egzisztenciája 1944. március 19-ig – más, a németek befolyása vagy megszállása alatti országokhoz képest – mégis viszonylagos biztonságban volt. Német követelésre és a magyar közigazgatás – sajnos igen hatékony – asszisztálásával ugyanis csak ezután kezdődött meg a zsidók teljes elkülönítése, majd – mint nemsokára bebizonyosodott – a szinte biztos halált jelentő deportálása.

Mindennek a magyar szellemi életre nézve is lesújtó következményei voltak. A megszállás után ugyanis az Európában addig – a háborús cenzúra ellenére – szinte példátlan szabadságot élvező magyar könyvkiadás és sajtó „gleichschaltolása" is bekövetkezett. Nem csak, de főleg a zsidó származású szerzők műveit (közülük mintegy két és félezer „zsidó" alkotást), számos napilapot és folyóiratot tiltottak be. Sőt, német példa nyomán, de magyar kezdeményezésre megkezdődött a zsidó írók köteteinek megsemmisítése is.

A kiállítás mindenekelőtt az utóbbi, a maga valóságában, de szimbolikus erejével is szörnyű pusztítást eredményező eseménysort kívánja érzékletesen bemutatni, rádöbbentve annak felmérhetetlen, elemi erejű hatására. A kor atmoszféráját a gondosan válogatott audiovizuális dokumentumok, archív híradók és személyes emlékezések idézik. Felhívjuk a figyelmet a német megszállás után gyors egymásutánban született, a zsidóság életét fokozatosan ellehetetlenítő intézkedésekre. Elsősorban a zsidónak minősített szerzők könyveinek szomorú sorsát szeretnénk felidézni, de azt is, hogy az Országos Széchényi Könyvtár vezetője, Fitz József, miként kísérelte megmenteni a menthetőt. Nem csak a könyvek, hanem kiváló munkatársa, a korabeli esszéíró nemzedék egyik legtehetségesebb tagja, a magyarul is egyik legszebben megszólaló irodalmár, Halász Gábor esetében is. Hogy megmenteni nem tudta, az az akkori magyar vezetőréteg és az azt – félelemből, megalkuvásból, kényszerből vagy egyenesen örömmel – kiszolgáló magyar közigazgatás örök szégyene. Még akkor is, ha német nyomás nélkül mindez nem történt volna meg.

De bármennyire is fáj, azt is tudjuk: aktív magyar segítség nélkül sem. A történelem visszafordíthatatlan. A megtörténtet, befejezettet sajnos nem lehet meg nem történtté tenni. Vizsgálhatunk egy eseménysort a végkifejlet vagy az ahhoz vezető történések felől is. Kiállításunk arról a „végkifejletről" szól, amelyben a könyvek, a gondolatok is „eltiporva" várták sorsukat. Túlélésükben, felemelkedésükben, a „Könyvtár" és a
könyvtáros is fontos szerepet vállalt.

Kurátor: Nemeskéri Erika, Hanák Gábor, társkurátor: Földesi Ferenc.