A 18. század közepétől alakuló új stílus, a klasszicizmus fennkölt és harmonikus szépségideálja szembeszegült a barokk és rokokó nyugtalanságával. A pesti Vogel műhely, majd a Steindl műhely hozta létre a bútorművesség kiemelkedő alkotásait hazánkban. A gyűjteményben látható ókori lantot idéző gyertyatartók, a légies kétüléses kanapé, a díszes kártyaasztal, sőt a hat karú csillár is valószínűsíthetően Vogel Sebestyénhez köthető. A fát többnyire feketére pácolta és a napóleoni korszak jellegzetes motívumaival (oroszlán, szfinx, szirén stb.) látta el, s e faragásokat általában aranyozta is.

Ebben a teremben látható a múzeum tekintélyes ötvösanyaga. A 19. század elejének ötvösművészete még szívesen használta a domborítást, kiváló képviselőjeként ismerjük Szentpétery Józsefet, aki az antik történelem és a biblia történeteinek ábrázolásával díszítette ötvösmunkáit. A szecesszió növényindás, stilizált díszítést alkalmaz ötvöstárgyain, a nemes- és félnemesfémek mellett korallt, elefántcsontot, teknőcpáncélt, gyöngyházat. A gyertyatartók, merítőkanalak, fűszertartók, tintatartók, kancsók, korsók mellett érdekes Krisztus életének részlete egyetlen fából faragva. A bútorokon látható harmóniát, a szépséget közvetítik a veretes szekrényben és a süllyesztett vitrinekben elhelyezett altwien, meisseni, herendi porcelánok. 1826-ban a Bakony hegyei között, Herenden született meg Stingl Vince vezetésével a porcelángyár, majd az irányítását 1839-ben Fischer Mór vette át. Mára igazi hungarikummá vált: a Magyar Örökség része.