2024. október 23. szerda
Gyöngyi
Smidt Múzeum - Szombathely
 |
Cím: 9700, Szombathely Hollán Ernő utca 2.
Telefonszám: (94) 311-038
E-mail: smidtmuzeum@gmail.com
Nyitva tartás: XI.2-XII.21., I.5-II.26.: K-P 10-17
II.28-X.30.: K, Sze, P, V 10-17, Cs 10-18 |
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Múzeumi belépők, szolgáltatások árai:
|
Belépő felnőtteknek
|
1000 HUF
|
|
|
Belépő diákoknak
|
500 HUF
|
|
|
Csoportos belépő diákoknak
(15 fő felett)
|
400 HUF
|
|
|
Belépő nyugdíjasoknak
|
500 HUF
|
|
|
Belépő családoknak
|
2000 HUF
|
/ család
|
|
Tárlatvezetés magyar nyelven
|
3000 HUF
|
|
|
Tárlatvezetés idegen nyelven
|
8000 HUF
|
18. századi üvegek
A magyarországi üvegművesség fejlődésére már a 15. századtól meghatározó hatású a velence-muránoi üvegművészet. Az importüvegek nagy része Velencéből származott, ennek szép példája a 19. századi gyertyatartó. Üveghutáink a 16-17. században a töröktől viszonylag szabad területeken, a Dunántúlon, a Felvidéken és Erdélyben találhatóak, ahol az erdős területek elősegítették a huták kialakulását. Felvidéki hutában, az egykori Rákóczi-birtokon lévő Zborón készült a 18. sz. közepén a kék kulacs. Ugyancsak a 18. században öntötték a korong alakú üvegbárcákat, melyek a gyalogos és igás robotot teljesítő jobbágyok munkáját igazolták az Aspremont grófok birtokán.
Külön csoportot alkotnak a négyzetes hasáb alakú, színes opak (átlátszatlan) zománcfestéssel díszített pálinkás butykosok, melyek főként a betelepült németek számára készültek. Díszítésük fő motívumai a szerelmespárok, életképszerű jelenetek növényi ornamentikával övezve.
19. századi üvegek
A 19. században az üveg gyártása és díszítése különválik a tömeggyártás következtében. A kor egyik leghíresebb művésze, a bécsi porcelángyár festője és aranyozója, Anton Kothgasser volt. Poharainak jellegzetességei a magas fogaskerékszerűen csiszolt talp, felfelé bővülő test, fotó realisztikus zománcfestésű képek, ezüst pácolt sárga és aranyozott keretben. A gyűjteményben látható Szent Koronát és a magyar címert ábrázoló pohár 1830 körül készült.
A 19. sz. első felét a színes üvegek korának szokás nevezni, 1829-ben Friedrich Egermann feltalálja az ezüstpácos (sárga) és rézrubinpácos (vörös) vékony áttetsző bevonattal készült könnyen megmunkálható üveget. Készítettek színes borítású, réteges üveget, de gyöngyökkel, gyöngyhímzéssel is díszítették őket.
A csehországi üveggyártás és üvegművészet élen járt Európában. Magyarország nagyon sok üveget importált Csehországból. Különösen vonatkozik ez a fürdőpoharakra, melyek különböző fajtájú üvegből készültek és a díszítésük is változatos volt. A fürdők és környezetük jellegzetes épületeit csiszolták rájuk, Carlsbad, Marienbad, Mehadia, Pöstyén, Búzás, Balatonfüred fürdőit láthatjuk a gyűjtemény fürdőpoharain. A fürdőpoharak divatja eltartott egészen 1880-ig.
A magyarországi üvegművesség fejlődésére már a 15. századtól meghatározó hatású a velence-muránoi üvegművészet. Az importüvegek nagy része Velencéből származott, ennek szép példája a 19. századi gyertyatartó. Üveghutáink a 16-17. században a töröktől viszonylag szabad területeken, a Dunántúlon, a Felvidéken és Erdélyben találhatóak, ahol az erdős területek elősegítették a huták kialakulását. Felvidéki hutában, az egykori Rákóczi-birtokon lévő Zborón készült a 18. sz. közepén a kék kulacs. Ugyancsak a 18. században öntötték a korong alakú üvegbárcákat, melyek a gyalogos és igás robotot teljesítő jobbágyok munkáját igazolták az Aspremont grófok birtokán.
Külön csoportot alkotnak a négyzetes hasáb alakú, színes opak (átlátszatlan) zománcfestéssel díszített pálinkás butykosok, melyek főként a betelepült németek számára készültek. Díszítésük fő motívumai a szerelmespárok, életképszerű jelenetek növényi ornamentikával övezve.
19. századi üvegek
A 19. században az üveg gyártása és díszítése különválik a tömeggyártás következtében. A kor egyik leghíresebb művésze, a bécsi porcelángyár festője és aranyozója, Anton Kothgasser volt. Poharainak jellegzetességei a magas fogaskerékszerűen csiszolt talp, felfelé bővülő test, fotó realisztikus zománcfestésű képek, ezüst pácolt sárga és aranyozott keretben. A gyűjteményben látható Szent Koronát és a magyar címert ábrázoló pohár 1830 körül készült.
A 19. sz. első felét a színes üvegek korának szokás nevezni, 1829-ben Friedrich Egermann feltalálja az ezüstpácos (sárga) és rézrubinpácos (vörös) vékony áttetsző bevonattal készült könnyen megmunkálható üveget. Készítettek színes borítású, réteges üveget, de gyöngyökkel, gyöngyhímzéssel is díszítették őket.
A csehországi üveggyártás és üvegművészet élen járt Európában. Magyarország nagyon sok üveget importált Csehországból. Különösen vonatkozik ez a fürdőpoharakra, melyek különböző fajtájú üvegből készültek és a díszítésük is változatos volt. A fürdők és környezetük jellegzetes épületeit csiszolták rájuk, Carlsbad, Marienbad, Mehadia, Pöstyén, Búzás, Balatonfüred fürdőit láthatjuk a gyűjtemény fürdőpoharain. A fürdőpoharak divatja eltartott egészen 1880-ig.
|
|
