A kiállítás a székelyföldi mesterségek bemutatására koncentrál. Akárcsak a magyarság más területein, Székelyföldön is jellegzetes nagytáji munkamegoszlás alakult ki: nagyobb földrajzi szórásban egy-egy falu egy-egy mesterségre specializálódott aszerint, hogy milyen nyersanyag volt a környéken. A falvak szakosodása lehetővé tette, hogy az illető közösség mesteremberei tökéletesítsék a szaktudásukat. Csomakőrös a szitaszövőiről, Gelence a zsindelyhasítóiról és deszkametszőiről, Haraly a kádárairól, Oltszem a kerekeseiről, Magyarhermány az ácsoltláda-készítőiről, Vargyas a bútorfestőiről és a mészégetőiről, Korond, Csíkmadaras, Bodok a fazekasairól, Csíkszentkirály, Mikóújfalu, Polyán a kőfaragóiról volt híres. A környék vásárlórétege tudta, hogy melyik terméktípus vásárlásáért melyik helységet kell felkeresnie.

A kiállítás e nagytáji munkamegosztás hiteles bemutatását tűzte ki célul. A bordakészítést bardóci, a szitakészítést kőrösi, a zsindelyhasítást gelencei, a kádárságot haralyi, a kerékkészítést oltszemi, az ácsoltláda-készítést magyarhermányi, a fazekasságot bodoki, pávai, magyarhermányi és kézdivásárhelyi példákon keresztül közelítette meg. Az elkészült termékek mellett megjelenítődik az az eszközkészlet is, amellyel az illető mesterséget művelték a falusi mesteremberek.

Az első emeleti kiállítási terem ritka látványossága a székelyföldi építészetet bemutató két makett, a három berendezett enteriőr, illetve a festett kazettás mennyezet. A második emeleti kiállítóteremben eklektikusabb kiállítás tekinthető meg: itt láthatók a  bőr- és szálfeldolgozás eszközei és kész termékei, valamint az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokások.

A néprajzi részleg egyik leglátványosabb része a szabadtéri részleg.