Hatvan éve, 1947. július 22-én született a marosszéki Vadasdon Molnár Dénes grafikusművész, festő, tanár, a múlt század végi fametszet-grafika egyik jeles képviselője. Marosvásárhelyen végzi a Képzőművészeti Középiskolát 1966-ban, majd 1975-ben a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakát.

Tanárai voltak többek között Nagy Pál, Barabási István, Piskolti Gábor, Pantu Stelian. 1975-90 között Marosvásárhelyen grafikatanár, majd koholt vádak alapján koncepciós pert indítanak ellene, ami évekig eltart. Mikor ez befejeződik, és visszatérhet újból a katedrára, súlyos betegsége miatt már alig taníthat. Élete utolsó éveiben a Maros Megyei Kultúrtan ácsnál tevékenykedik. Ötvenhárom éves korában, 2000. február 19-én hunyt el. Több mint 75 egyéni tárlata volt az országban és külföldön, s ezenkívül számtalan csoportos kiállításon vett részt.

Legfontosabb kiállítóhelyei: Marosvásárhely, Bukarest, Székelyudvarhely, Jászvásár, Budapest, Hollókő, Montreal, Tokió, Szófia, Moszkva. Díjat kapott Petrozsényben, Marosvásárhelyen, Suceaván, Wiesbadenben stb. Íme, hogyan vall önmagáról 1997-ben, ötvenévesen, Nagy Miklós Kundnak: "A sorozatok embere vagyok. Sorozatokban tudok gondolkozni, és így próbálom legyőzni ezt a felületességet, ami a sok ötletem miatt előállhat. (...) Ez a nyugtalanság olyan adottság, amiért valószínűleg nem én vagyok a hibás. Vannak aktívabb és passzívabb emberek, talán a táborok azért is tetszenek nekem, mert én egy nyitottabb, cselekvőbb alkat vagyok."

Leghíresebb sorozatai: a Székelyföld képírása (fametszetek, rézkarcok), Csillagképek, templomsorozatok, Zodiákus-sorozat, vársorozat, ex libris-sorozat, Salto mortalis, aktok. Több mint 40 albumban örökítette meg a Ceauşescu által elrendelt falurombolás templomait azzal a céllal, hogy fennmaradjanak az utókor számára. S közben Erdély és a történelmi Magyarország legfontosabb várainak is elkészítette a metszetét, háromnyelvű várlustrát mellékelve minden egyes albumhoz. Ez által bejárta a teljes Székelyföldet, s kevés hely maradt Erdélyben, ahová élete végéig nem juthatott el.

Fontosabb kötetei: Humol szótár (1977), Egyszer egy... (illusztrációk (1994), Ordított sorok (1994,- versek), Erdélyi műtár (2002). Könyvillusztrációk: Vadászkönyv (1983), Népi vadriasztás a marosszéki Vadasdon (1983, Néprajzi dolgozatok), Vigyázat, balesetveszély (1985), Dákok a nyitott égbolton (1991), Öntudat és faeke (1992), Jeles napok, ünnepek, szokások Vadasdon (1999, néprajz), Vadasdi-krónika (2000, egyház- és-helytörténet). Mű-kritikát közölt a Korunkban, Utunkban, Ifjúmunkásban, Új Életben és más hazai lapokban.

Molnár Dénes kitűnő szervező volt: 1971-75 között, főiskolás korában, a bukaresti Szőnyi István Képzőművészeti Klub elnöke, 1975-80 között a marosvásárhelyi Apolló Ifjúsági Alkotókör elnöke, 1977-től 1994-ig 18 országos Humorgrafika szalon szervezője.

Halála előtt egy hónappal 32 darab alkotását (Zodiákus-sorozat, fametszetek, színes grafikák) adományozta szülőfalujának, Vadasdnak, amelyek naponta megtekinthetők a helybeli általános iskolában berendezett Molnár Dénes-képtárban.