A tárlat alapkoncepciója szerint a mai Zala megye területén, a történeti idők folyamán létezett, illetve létező három regionális központ, a római kori Salla (Zalalövő), a IX. századi illetve Árpád-kori Mosaburg/Zalavár, és az újkori központ, Zalaegerszeg történetét mutatja be.

A három nagy kiállítási egységet ún. időalagutak vezetik be, illetve kötik össze, melyek kitekintést nyújtanak a terület történelmének őskori, népvándorlás kori és középkori történeti korszakaira. Az időalagutak összekötő szerepét hangsúlyozza sötétbarna, barlangszerű érzetet keltő falszínük is, míg a központok termeinek falszíne világosabb, élénkebb színű (pompeji vörös, napsárga, almazöld).

A legújabb kutatások eredményeit bemutató anyag számos új, megyetörténeti vonatkozású információt is hordoz. Ilyen példának okáért a Salla négy évszázados történetének éremforgalmát reprezentáló, hisztogramként felépített numizmatikai tabló, a zalavári feltárások jelenlegi állapotát tükröző makettek és terepasztalok, vagy az egykori egerszegi vár rekonstrukciója is.

Először láthatja a közönség az Alsórajk-Kastélydombon előkerült római villa XIX. számú helyiségében feltárt padlómozaik részletét, illetve az egykori zalavári apátság rekonstruált, faragott kőkeretes ajtaját.

A Zalaegerszeg központot bemutató harmadik egységben a rendezők megkíséreltek jellemzést adni a poros kisvárosból az 1960-1970-es évekre nagyvárossá lett Zalaegerszeg tárgy- és lakókultúrájáról, valamint művelődési életéről.