Bódy Irén 1952-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskola Textilnyomó szakán, majd gyári tervezőként dolgozott tíz éven át.

A kékfestés technológiájával az 50-es években ismerkedett meg Veszprémben, Husvét Lajos kékfestő mester műhelyében, s a kékfestő színvilága és motívum kincse oly mélyen hatott rá, hogy későbbi pályafutását meghatározta. Külön tanulmányozásra ösztönözte még az 1962-ben megnyíló Kékfestő Múzeum is.

Első önálló tárlata 1967-ben volt Budapesten a Csók István Galériában. Azóta számos hazai és külföldi kiállításon mutatkozott be, és szinte valamennyi iparművészeti tárlaton szerepelt. Jelentősebb hazai és külföldi kiállításai a következők: Budapest Csók István Galéria, Iparművészeti Múzeum, Műcsarnok, Pápa Kékfestő Múzeum (1986-ban időszakos kiállítás), Varsó, Prága, Párizs, Bukarest, Amiens, Calais, Athén.

Munkásságáért 1970-ben Munkácsy, 1976-ban SZOT, 1988-ban Érdemes Művészi Díjjal tüntették ki. 1984-ben és 1992-ben a svájci Rózsa Anna Alapítvány díját nyerte el. 1994-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották.

1991-ben megnyílt állandó kiállítása a Kékfestő Múzeum egykori szárítópadlásán, mellyel egyidejűleg életművét a múzeumnak adományozta. E tárlat a művésznő 40 éves alkotói pályáját és művészi alakulásának egyes állomásait mutatja be művein keresztül. Bódy Irén a hazai kékfestés kézműves technikáját a mesterek segítségével megújította és művészi alkotásaival a szövetek és kárpitok rangjára emelte.