Vojnich Erzsébet festészete a kortárs magyar képzőművészet élvonalába tartozik, alkotásit ismerve mégis a kevesek festőjeként aposztrofálható. Műveinek visszatérő motívuma az épített belső tér. Termek, csarnokok, lépcsők tárulnak fel előttünk sejtelmes fényben és mindig lakatlanul. A pasztellszínekben játszó, perspektivikus terekben nem tudjuk honnan és hová vezetnek a lépcsők, hová nyílnak az ajtók - egyáltalán vezetnek-e a terek valahová, vagy inkább az örökös "belső" bolyongásainkhoz szolgálnak színpad gyanánt.