A magyar kormány az ezredfordulóra hirdette meg a kulturális tárca (NKÖM) által 1998-ban elindított - az épített örökség megóvását, s a szellemi hagyományok továbbörökítését célzó - Nemzeti Örökség Programot, melyet az országhatáron túl - a szomszédos országok területén - élő magyar közösségek számára is elérhetővé tett.

A magyar állam részéről nyújtott anyagi és szakmai támogatás elsőrendű célja az volt, hogy a szakszerű állagmegóvást, felújítást, helyreállítást, fenntartást, s ahol szükséges a majdani méltó hasznosítást az indokolt igények esetében, az előkészítettség mértékére, a szakmai felkészültség meglétére figyelemmel elősegítse. Az épített és régészeti örökség feltárását, kutatását, dokumentálását, felújítását, helyreállítását, illetve restaurálását célzó munkákhoz, az azokhoz kapcsolódó egyéb tevékenységekhez vissza nem térítendő egyedi elbírálású, illetve 2003-ig pályázati támogatást nyújtani. Ott, ahol arra a szükség mellett kellő fogadókészség is van, hogy a támogatás ne csak az épületek állapotán javítson, hanem az a közösség, amelyik használja, kulturális gyökereit megtartva, helyben gyarapodjék, fejlődjék, s azáltal javuljon az életminősége is. Az elmúlt 10 évben a 2009-2010. évi gyulafehérvári (székesegyház és Lázói-kápolna) helyreállítási munkákat is beleszámítva a magyar kormány mintegy 1,5 milliárd forintot fordított a határon-túli, magyar vonatkozású építészeti emlékek megóvásának (kutatás, dokumentálás, felújítás), helyreállításának támogatására.

Az anyaországi támogatás, együtt a vele járó szakmai jelenléttel, a közösen végzett kutatások, felújítások, a munkahelyteremtés által egyfelől segítették a helyi foglalkoztatást, másrészt erősítették az örökségtudatos magatartást. A tényleges anyagi költségvállaláson túl ez a keret ösztönzőleg hatott a kedvezményezett szervezetekre, közösségekre, hogy minél több helyi forrást igyekezzenek bevonni az egyes projektek finanszírozásába. A támogató kulturális tárca a kétoldalú együttműködések szorgalmazásával, szakmai megállapodások megkötésével közvetve segítette a helyi források elérését. Néhány esetben, igaz csak szórványosan, de akadt példa arra, hogy a helyi magyar közösségek örökségük megóvására "hazai" forrásokhoz is hozzájutottak. A helyszíni kutatások dokumentációi, a megújult műemlékek állapota tükrözi mindazt a szeretetet, szakmai felkészültséget és igényességet, a különböző szakmák, intézmények, s a helyi közösségek képviselőinek egymás iránti bizalmát, a határokon átívelő együttműködést, mely nélkül a számtalan érték, nem került volna napvilágra, nyomtalanul elveszett volna az utókor számára. A program fontos eredménye, hogy eltérő mértékben ugyan, de a környező országokban létrejött, illetve megerősödött egy helyi szakembergárda. Munkájuk már meghatározó a magyar vonatkozású ingó és ingatlan örökség megőrzésében.

A kiállítás ennek a programnak az eredményeire, tapasztalataira alapítva készült, hogy számba vegye és bemutassa a magyar állam támogatásával 2009-ig elvégzett fontosabb helyreállítási, restaurálási és kutatási munkákat, valamint hogy a támogatási program remélt folytatásához kellő szakmai alapot biztosítson.