Kiállításunkon 5 darab Kossuth-bankónak nevezett bankjegyet mutatunk be. A hazai pénztörténetben így nevezzük mindazon papírpénzeket, melyeket az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején a magyar kereskedelmi bank, a kincstár s az országos honvédelmi bizottmány kibocsátott ki. Ez volt országunk történelmében az első magyar papírpénz, melynek kibocsátása Kossuth Lajos nevéhez fűződik.

1848. június 17-én állapodtak meg a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal a bankjegykibocsátásról. Augusztus 6-án került forgalomba a 2 forintos, majd hamarosan az 1, az 5, a 10 és a 100 forintos Kossuth-bankó. Később pénzjegynek számító 15 és 30 krajcáros kincstári utalványokat is nyomtattak. A bankjegyek tervezője Tyroler József volt, aki ezért a szabadságharc bukása után hónapokig raboskodott a pesti Újépületben.

A most kiállított legnagyobb névértékű címlet egy tíz forintos bankjegy. A szürkés alapnyomat első oldalán az alábbiak olvashatók: "Tíz forint. Ezen pénzjegy minden magyar álladalmi és közpénztárakban tíz ezüst forint gyanánt, három huszast egy forintra számítva, elfogadtatik, 's teljes névszerinti értéke a’ közállomány által biztosíttatik. Buda-Pest, september 1-én 1848. Kossuth Lajos pénzügy-Minister".

Kézzel tüntették fel bal oldalon a 8935, jobbra a 75 sorszámot, Kossuth hasonmás aláírásával egy sorban pedig nyomtatva a "Sor I. Oq" sorozatjelet. Hátlapjára magyar, német, cseh, román és szerb nyelven az alábbi figyelmeztetés került: "Ezen jegyek hamisítói 's utánzói tizenöt évre terjedhető börtönöztetéssel büntettetnek."

Két kisebb méretű, harminc krajcáros bankjegy is megmaradt. Az első oldalon, szürke alapnyomaton látható a címlet felirata: "Kincstári utalvány Harmincz pengő krajczárra, melly, két darabját egy forintra számítva, a' kincstári pénztáraknál magyar pénzjegyek iránt mindenkor beváltatik, és minden köz-pénztáraknál fizetés gyanánt elfogadtatik. Budán 1849-ki január 1-én. Az országos honvédelmi bizottmány rendeletéből Völgyi Ferenc kincstári főpénztárnok". Ezeknek nincs sorszáma, a hátlapon viszont szintén olvasható egy öt nyelven nyomtatott figyelmeztetés. "Ezen jegyek hamisítói 's utánzói nyolcz évre terjedhető börtönöztetéssel büntettetnek."

Valamivel nagyobb méretű nyomtatvány az a két darab kincstári utalvány, amelynek mindkét oldalának szürkés az alapnyomata. Az első oldal felirata: "Kincstári utalvány két pengő forintra, melly a' kincstári pénztáraknál magyar pénzjegyek iránt mindenkor beváltatik, s minden közpénztáraknál fizetés gyanánt elfogadtatik – Budapesten 1849-ki július 1-én. Az ország kormányzója Kossuth Lajos, pénzügy-minister Duschek Ferenc". Az egyik bankjegyen kézzel a 66084, nyomtatva a GZ s. sorozatjel, a másikon kézzel írva a 66122 sorszám, nyomtatva pedig a GZ q. sorozatjel látható. Mindkettő hátlapján ugyanaz az öt nyelven készült figyelmeztetés olvasható, mint amelyik a harminc krajcároson látható.

A szabadságharc elfojtása után az abszolutista kormány igen gyorsan elrendelte a Kossuth-bankók begyűjtését és megsemmisítését. Mindez minden kárpótlás nélkül valósult meg, amely sok esetben igazi vagyoni ellehetetlenüléssel járt egy-egy család számára. Nem véletlen, hogy a bankjegyek megsemmisítésének határidejét 1849 szeptemberétől többször is meghosszabbították, de a mulasztókkal szemben példátlan keménységgel léptek fel. Tiszafüreden megmaradt a "Kossuth-féle pénzjegyek" beadási jegyzéke.

A mezőváros lakóitól 1849. szeptember 30-án összesen 17.096 pengő forintnyi 1, 2, 5 10 és 100 forintos, illetve 15 és 30 krajcáros pénzjegyet gyűjtöttek be. Érdemes tudni, hogy 1849-ben egy miniszter havi fizetése 1.000 forint, egy kőműves napszáma 1 forint 40 krajcár, 1 kg kenyér ára 32 krajcár volt. A Kossuth-bankók rejtegetéséért több évi börtönbüntetés járt. A mégis megmaradt bankjegyek azt bizonyíthatják, hogy a lakosság sokáig reménykedett valamilyen kárpótlásban. Másrészt arra is például szolgálnak, hogy "Kossuth pénzét" ereklyeként őrizték.

Dr. Vadász István