A kiállítás anyaga két, egyidőben létezett kultikus szerkezet, a tölcséres gramofon és a pedálos varrógép háziasításából született. Francis Barraud angol festő 1899-ben készített festménye, a tölcsért néző és hallgató kutya (Nipper) His master's Voice néven, a 20. század emblematikus zenei logójaként vált ismertté. A művek létrejöttét részben ez az "intermediális" történet, részben pedig az énekes (singer) varrógépek szépsége ihlette.

A 78-as fordulatszámú bakelitlemezekről - amelyeket bizarr dadaista emlékműként ható szerkezeteken a látogatók hoznak működésbe - a múlt egy-egy lehetséges hangfoszlánya szólal meg. A kiállítás egy lehetséges múlt audiovizuális kultúrájába vezeti el a látogatókat.