Angyalföld többek között a gyárairól híres, ez nem vitás. Elsősorban nehézipari gyárairól. Azt viszont kevesen tudják, hogy a fekete felhőket pöfékelő, izzadtság szagú vasmonstrumok között egy ínycsiklandó illatokat árasztó likőrgyár bújt meg valaha. Hogy mi is történt az üzemmel az alapítását követő 100 évben? Hogy vajon - elméletben persze - de kóstolhatnánk-e ma 1931-es Millenium gyomorlikőrt vagy valamiféle vermouth-ot? A kérdésekre választ ad az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény új időszaki tárlata.

A XIX. században kialakult és a XX. századra megerősödött hazai likőripar negyedik nagyüzeme volt a termelést 1911-ben elindító Hazai Likőr-, Rum- és Szeszárugyár Rt., amely Budapest XIII. kerületében működött, a Forgách utcában. A bécsi nagytőkés Léderer-csoport által életre hívott likőrgyár tevékenységi köre a likőripari termékek előállítására és forgalmazására, illetve ezen kívül a minisztérium által engedélyezett finomszesz termelésre is kiterjedt. Az édes italtermékek mellett - gyümölcslevek, borpárlat, gyümölcspálinkák, rumeszencia előállításán kívül - a "Hazai" állította elő korának egyik kedvelt nedűjét, a Tokaji Konyakot is.

A második világháborút követő államosítás korában az üzem az Angyalföldi Likőrgyár nevet vette fel, és kommersz termékek gyártására állt rá. Barackpálinkák, kevertek kerültek le a gyártósorról, az üzemben zajlott az élet. Erről naprakész pontossággal számol be a Gagarin Brigád fennmaradt naplója.

A rendszerváltás után sor került a gyár privatizációjára - akkor már a Budapesti Likőripari Vállalat egyik egységeként -, nem sokkal később pedig a bezárására.

Az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény új időszaki kiállításán a látogatók megismerhetik a mára szinte feledésbe merült Hazai Likőr-, Rum- és Szeszárugyár történetét, megtekinthetik a múzeumban őrzött, 1930-1980-as évekbeli likőrtermékeket, amelyeket az eredeti, bontatlan állapotukban mutatunk be. Az Európa-szerte ismert, tetszetős csomagolású termékeket számtalan kézzel festett címke, és címke tervezetet, plakát, valamint a gyár életét bemutató fotó egészíti ki.

Az érdekes és páratlan tárlatot Gerencsér Emil (aki évtizedeken át volt a gyár dolgozója, majd pedig igazgatója) magángyűjteménye ill a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum anyaga teszi teljessé.


A kiállítást rendezte: Maczó Balázs muzeológus

Munkatársak: Varga Máté, Benedek Nóra