Az Emlékpont egyedi tematikájú és megoldásokat tartalmazó tárlata az 1960-as évek vásárhelyi művészetét egy különleges szemszögből, állambiztonsági jelentéseken keresztül tárja a látogatók elé. Hódmezővásárhely művész- és tágabban értelmezett kulturális életéről lényegesen több állambiztonsági anyag maradt fenn, mint más települések esetében. A kiállítás elsőként mutatja be Magyarországon egy vidéki város útkereső értelmiségeinek, művészeinek és azok szellemi műhelyeinek tevékenységét, méghozzá az állambiztonsági szolgálatok szemüvegén keresztül.

Hódmezővásárhelyen a hatvanas években az állambiztonság egyik célcsoportját a művésztársadalom képezte. Főleg két személy váltotta ki a politikai rendőrség "érdeklődését": Bibó Lajos író és Galyasi Miklós volt múzeumigazgató. Ők nemcsak "horthysta", illetve '56-os múltjuk miatt váltak célszeméllyé, hanem azért is, mert kialakult körülöttük egy-egy - fiatal értelmiségiekből, tisztelőkből álló - baráti kör. A Csongrád megyei politikai rendőrség hamar felfigyelt a két idős ember körül kialakuló csoportra. Úgy ítélték meg, hogy folyamatos ellenőrzés alatt kell tartani a Bibó- és a Galyasi-kört, és megbízható információkat kell gyűjteni az ott megforduló személyek politikai nézeteiről, általános hangulatáról. Az állambiztonsági szervek gyanakvását fokozta, hogy a renitens fiatalok közül egyesek részt vettek az első hazai "szamizdat", a Kép-Írás művészeti folyóirat elkészítésében is.

A kiállítás három fő részre tagolódik. Az első részben Galyasi Miklós képzeletbeli lakása - a vásárhelyi kulturális, szellemi élet egykori központja - jelenik meg, ahol a "volt ellenforradalmár múzeumigazgató" saját környezetében kerül bemutatásra.

A második rész a hódmezővásárhelyi művészeket, írókat, értelmiségieket mutatja be műveiken és a róluk készült ügynöki jelentéseken keresztül. Itt válik érzékelhetővé a III/III-as ügyosztály szinte mindenre kiterjedő érdeklődése. Ebben a térben jelennek meg a megfigyelt vásárhelyi művészek alkotásai, melyek mellett esetenként az arra vonatkozó ügynöki jelentés is olvasható.

A kiállítás harmadik része egy T-lakást, azaz egy képzeletbeli, titkos, találkozási-lakást mutat be. Itt vette át a tartótiszt az ügynöktől a jelentést, és eligazítást adott a következő feladatait illetően. A T-lakásokat a BM. III/III. csoportfőnökség azzal a céllal hozta létre országszerte, hogy ott a helyi kirendeltségeiken dolgozó tartótisztek nyugodt körülmények közepette számoltathassák be ügynökeiket.

A kiállítás koncepciója és alaptézise a két végpontnál úgy jelenik meg, hogy a Galyasi-lakásba bepillantást, míg a T-lakásból kitekintést kap a látogató. Előbbiben a megfigyelt, míg utóbbi a megfigyelő szemszöge dominál.

A kiállítás rendezői kutatásra is ösztönzik a látogatókat, akik egy "kartoték szekrényből" nyerhetnek információt a vásárhelyi művészvilágra vonatkozóan. Az itt rendszerezett ügynöki jelentésekből egy-egy konkrét eset összefutó szálaira derül fény az olvasó számára. A tárlat kurátora, Mészáros Tamás történész által feldolgozott és időrendbe rakott, jól átlátható történeteken keresztül értheti meg a látogató az állambiztonsági szolgálatok tényleges működésének mibenlétét. Az ügynöki jelentések mellett az őket irányító tartótisztek megjegyzései, utasításai is olvashatóak a szekrény fakkjaiban.