A művészcsalád története 1908-ban kezdődik, amikor Brunner Ferenc egy novemberi estén megérkezett Nagykanizsára, hogy itt szolgáló öccsét, Mihályt meglátogassa. Azzal az elhatározással jött, hogy festőiskolát nyit. Az első tanítványa a nagykanizsai rendőrkapitány, Farkas Ferenc leánya, Erzsébet lett. Tanár és tanítványa között hamarosan szerelem szövődött. 1909-ben összeházasodtak, a következő évben megszületett lányuk, Erzsébet, aki örökölte szülei tehetségét.

Brunner (művésznevén: Sass Ferenc) egyébként a nagybányai iskola fény- és színlátását, természetszemléletét adta át tanítványainak, a magyar plein air festészet rejtelmeibe vezette be növendékeit.


Sass Brunner Erzsébet, az anya

Felesége korai képeit egyrészt a természetélmény egyre mélyebb üzenetet hordozó tükröződései, a természetélményhez is kapcsolódó misztikus látomások rokon színvilágú megfogalmazásai, főként nagyon egyéni Krisztus-képek jellemezték. A látomások lényege egy „univerzalitás-élmény”, amelyben a Nap és Hold, Fény és Sötétség, Isten és Ember, az Univerzum és az egyén mint azonosak jelennek meg.

Idővel figyelmét India ragadta meg lelkét, lányával belső hívásra, egy jós-álom parancsára indult útnak. Sass Ferenc, öccsével és sógornőjével, Farkas Jolánnal Sümegen maradt.

A két világháború között érkeztek a brit korona gyémántjába, s egy életre otthonukká választották. Művészetük itt teljesedett ki, rátaláltak a másol nélkülözött fizikai és szellemi megnyugvásra. A festőművésznő anya és lánya megörökítették az ország tájait, szent helyeit, az egyszerű embereket s mindennapi életüket, sőt, megfesthették India vezető politikusait is.

Sass Brunner Erzsébet - a magányosság iránti hajlama miatt is - főként tájképeket, csendéleteket és utcai képeket festett. Kimeríthetetlen témája volt a balatoni táj, a természet, később a hegyek (Himalája, Fuji) és a tenger, valamint a spirituális témák. Apró pontjai egyfajta vibrációt adnak a képeknek; a részletek hiánya és a felnagyított szemek az ember univerzális lényét hangsúlyozzák. Tájképei a végtelenség nagyságát, az időtlen csendet és az ember kicsinységét fejezik ki.


Brunner Erzsébet, a művészházaspár lánya

Brunner Erzsébet anyjánál sokkal több portrét, életképet festett, Indiát kevésbé spirituálisan, sokkal inkább a maga naturális valóságában ábrázolta. Gyerekek, férfi és női portrék, a különböző népek sajátos jegyű arcai, fák, állatok szerepelnek képein.

Míg anyjának India eszköz egy egyetemesebb világba lépéshez, addig neki a varázslatos Kelet. Gandhi mondta róluk, hogy ő nem tudja eldönteni, festészetük mennyire számít technikásnak, de a képeiken látszik az India népe iránti mély és őszinte szeretetük, ami sugárzik az alkotásaikból.



A Kisfaludy Emlékház egyik állandó kiállítása a Sass Brunner család munkásságát mutatja be. A MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) digitális adatbázisán pedig a teljes gyűjtemény dokumentálva fellelhető: http://mandadb.hu/.