Sümeget a magyar barokk művészet egyik fontos központjaként tartják számon. Építészeti remekei - a Püspöki Palota illetve annak gazdasági épületei; a ferences- és a plébánia templom, benne Franz Anton Maulbertsch freskóival - a barokk művészet kimagasló értékeit képviselik. A múzeumban kiállított tárgyak közül a Szent Klárát ábrázoló faszobor (18 sz.) eredete a ferencesek sümegi jelenlétéhez köthető, a Bíró Márton püspököt megörökítő nagyméretű olajkép pedig (jelenleg restaurálás alatt) a város tevékeny mecénásának emlékét őrzi.

Kocsis Lajos (sz. 1909-ben) nyugdíjas bányász, több mint fél évszázadon át lelkesen és nagy szakértelemmel gyűjtötte a Bakony geológiai múltját őrző kövületeket. Hatalmas magángyűjteményének jelentős részét - több mint 5000, főleg őslényekből álló anyagát - 1984-ben Sümeg városának ajándékozta: ebből tekinthetünk meg gazdag válogatást az állandó kiállítás keretében.

Kisfaludy Sándor a nyelvújítási mozgalom egyik vezéregyénisége volt. Aktív szerepet vállalt a magyar nyelv jogállásáért harcolók soraiban, s bár több európai nyelven beszélt, irodalmi munkássága az anyanyelv ápolását szolgálta. Egy olyan időszakban, amikor az állam nyelve a német, az egyházé a latin, Kisfaludy magyarul írta remekeit.

Darnay Kálmán tevékenysége Sümeget a dunántúli múzeumi élet korai központjává tette. Vaskereskedő lévén, autodidakta módon képezte magát. Az évek múlásával hírneve az ország jegyzett régészei közé emelte személyét. Írói tevékenységet is folytatott: tanulmányokat, színdarabokat, történelmi regényeket írt és a helyi újság szerkesztésében is részt vállalt.