Darnay Kálmán tevékenysége Sümeget a dunántúli múzeumi élet korai központjává tette. Vaskereskedő lévén, autodidakta módon képezte magát. Az évek múlásával hírneve az ország jegyzett régészei közé emelte személyét. Írói tevékenységet is folytatott: tanulmányokat, színdarabokat, történelmi regényeket írt és a helyi újság szerkesztésében is részt vállalt.

A fazekasság igazi virágkorát azonban a 19. század végén illetve a 20 század elején élte, amikor a város félszáz műhelyében, kb. 80-100 mesterember is dolgozott. A mesterség hanyatlásához a zománcedények megjelenése és elterjedése nagyban hozzájárult. 1943-ban már csak 3 fazekas dolgozott Sümegen.

Kocsis Lajos (sz. 1909-ben) nyugdíjas bányász, több mint fél évszázadon át lelkesen és nagy szakértelemmel gyűjtötte a Bakony geológiai múltját őrző kövületeket. Hatalmas magángyűjteményének jelentős részét - több mint 5000, főleg őslényekből álló anyagát - 1984-ben Sümeg városának ajándékozta: ebből tekinthetünk meg gazdag válogatást az állandó kiállítás keretében.

Sümeget a magyar barokk művészet egyik fontos központjaként tartják számon. Építészeti remekei - a Püspöki Palota illetve annak gazdasági épületei; a ferences- és a plébánia templom, benne Franz Anton Maulbertsch freskóival - a barokk művészet kimagasló értékeit képviselik. A múzeumban kiállított tárgyak közül a Szent Klárát ábrázoló faszobor (18 sz.) eredete a ferencesek sümegi jelenlétéhez köthető, a Bíró Márton püspököt megörökítő nagyméretű olajkép pedig (jelenleg restaurálás alatt) a város tevékeny mecénásának emlékét őrzi.