A Szépművészeti Múzeum az esztergomi Keresztény Múzeummal közösen monografikus kiállítást szentel a magyar középkori művészettörténet egyik legismertebb névtelen mesterének, MS mesternek.

A kiállítás egy olyan, Magyarországon eddig soha nem látott, különleges anyagot tár a közönség elé, amelyre nemrégiben bukkantak a kutatók: a korábban elveszettnek hitt Tiedge János fényképek a londoni Victoria & Albert Múzeum gyűjteményéből kölcsönzéssel érkeznek Budapestre, ehhez kapcsolódik egy, a Néprajzi Múzeumban őrzött másolati sorozat.

Túlzás-e azt állítani, hogy a virtualitásba lökött tárgyi világ – hátterében az emberi elme találékonyságával – a maga megfoghatatlan teljességében élő anyagként működik? Izzó, sistergő, hullámzó tudatként, amely, védve önmagát, elemi erővel reflektál a fizikai valóság, a hagyományaiból táplálkozó humán kultúra kérdéseire. Anyag? Anyagon túli valóság? Tradíció?

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1945 március végén az 550. levente munkászászlóalj mintegy hatszáz vásárhelyi fiatallal a soraiban, a történelmi Magyarország határához érve Királyhida határában (ma Bruckneudorf, Ausztria) a Lajta folyó partján foglalta el állásait. Az április 4-én odaérő szovjetek felszólítására a 16-23 éves, levente korú fiatalok megindultak hátrafelé, mikor a front túloldaláról a németek aknatűz alá vették őket, melyben kilenc levente életét vesztette, sokan pedig megsebesültek.

Kik is igazából a székelyek? Mit tudunk Székelyföldről? Milyen elképzeléseink, hiedelmeink vannak a székelyekről? Mi ebből a valóság? Hogyan látják a Székelyföldön élők magukat? A Néprajzi Múzeum Székelyek – Örökség-mintázatok című időszaki kiállítása, mely a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál részeként valósult meg.